Tegnap ragyogó napsütés, tavaszias meleg, ma reggelre szállingózó hó és metsző északi szél. Nem lehet azt mondani az időjárásra, hogy unalmas. Akkor volt az, sőt már inkább idegesítően monotón - amikor hetekig csak a sűrű köd ülte a lelkünket.

Fatornyos falum környékén vadásztunk, fácánra, nyúlra. Úgy ismerem a környéket, mint a tenyerem, elmondhatom magamról, hogy a saját utcámon kívül alig egy-két utcanevet ismerek, de a határban az összes fát, bokrot. De mégis érhet meglepetés. Egy patakon kellet átkínlódni, amit kis segítséggel és félig megmerülve sikeresen abszolváltam. Legnagyobb meglepetésemre a társaság zöme már a "túloldalon" várt, ugyanis találtak egy kis hidat, amin átsétáltak. 

- Hogy a francba került ide ez a híd ? Ha én nem tudok erről hídról akkor az nincs is - mondtam alkalmazva a mondást, miszerint amiről nem tudunk, az nem is létezik. Az arany középútban állapodtunk meg, miszerint az nem híd, csak egy hídnak látszó tárgy.

Ezek után még lőttem egy fácánkakast. Valóban az volt, nem csak annak látszott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.