Szikrázó napsütés, keményre fagyott hókéreg, ami egy-egy lépésnél csizmaszárig beszakadt, kinek-kinek súlya szerinti gyakorisággal. Szezonzáró fácánvadászat "díszlete" szebb nem is lehetett volna. Kicsit szomorú vagyok, amikor befejezzük a sörétes puskák forgatását. 

Fél évig - a derék fegyverek  - csak  a szekrények mélyén ábrándoznak majd a jókedvű vadászatokról, amikor a gazda keze simul kacsú derekukra, vagy vállhoz kapva fitogtatják erejüket,, amitől egy gerle- , vagy egy piros színben tündöklő fácánkakas röpte törik meg, vadász-szívet gyönyörködtetve.

A vadászat "szentsége" nem engedi a hitvány napi politika jelenlétét, de mégis beköltözött a lelkekbe. Ezen a napon velünk vadászott egy jó barát is, aki úgy döntött, hogy más országban próbál majd boldogulni. Ésszel érthető, szívvel nem felfogható. Ami eddig csak száraz, de baráti körünket nem érintő statisztika volt - miszerint havonta száz orvos hagyja el az országot -  most eleven valóság lett - mert közülünk vesz vándorbotot ( vándorszikét) a kezébe egy értékes ember. A szezonzárás mélyebb értelmet nyert , nagyobb veszteséget, mint a puskák pihentetése.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.