Két hét kihagyás után jelentem, megvagyok, vagy ahogy Szolnok város bolondja, kiabálta - amikor a szabadtéri előadáson az ember tragédiájában Básti Lajos szólt az úr hangján, Ádám hol vagy  - mire az Ádám nevű emberkénk, a kerítésen kapaszkodva - erre harsányan válaszolta, itt fatyok, itt fatyok !!   Ilyen röhögés még vígjátékon is ritka ! 

Két gerlézésen vagyunk túl, ebből az egyik igazi túlélő próba volt, ugyanis 40 fokban, víz nélkül ácsorogtam a napraforgó szélében. Azt mondták itt álljak le, én meg olyan vagyok, mint a mezsgyekaró, ott maradok, ahová levernek - amivel nem is volt baj, mert jöttek a gerlék, de én csak azt néztem, hová esek, ha ájulok. Mert ilyen is volt már - igaz nem velem - amikor egy lódoktor erősen makacskodott, hogy ő víz nélkül is ragyogóan bírja a meleget, amikor egyszer csak leájult a vadász székéről

Ennyit a hősködésről.

Egy hét múlva is itt álltam de közben megváltozott a "placc" a napraforgó tarlót feltárcsázták, szerencsénkre csak aznap reggelén, így abban bíztunk, hogy erről nem értesültek a galambok és jönni fognak. Ha nem is olyan tömegben, mint korábban, de jöttek, jövögettek, jó magasan, mondhatni sportosan. Nekem tetszett, mert most víz is volt nálam, a negyven fok is 39 re "szelídült", meg a lövés is jobban ment. 

Így azután egy príma nap jött össze ! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.