Hogy is szól az ujjainkon előadott mondóka? Ez elment vadászni, ez meglőtte...stb. Az eleje meg a vége izgalmas, a meglőtte, meg a mind megette. Ha jól belegondlunk erről szól a vadászat. Illetve jó lenne ha szólna! De a pecásokat sem kímélendő, náluk is  sorolhatnánk az ujjainkat, ez elment pecálni, ez kifogta... stb A végén pedig.. - na itt már dadog a történet - vagy megette, vagy visszadobta. Akkor miért fogta ki? Egy kifogott halnak bográcsban a helye - mondom én -  de akkor annyit és csakis annyit kellene fogni, amennyit megeszünk ! 

De vissza a vadászokhoz!  Nyilván a lőtt vad nagy része nem a vadász tányérján fogja végzni, mert életkora, nagysága,  - Uram bocsá' - szaga miatt, csak szakszerű feldolgozás után lesz konyhai alapanyag. Adódik a kérdés, akkor miért kellett lelőni?  A halakkal ellentétben, "akiket" nem látunk amikor éppen horogra kerülnek, így szelekció sincs, a vadat bíráljuk, válogatjuk,állományt szabályozunk, stb.  

Egy ifjú vadász érdeklődött, hogy mekkora az vaddisznó, amit érdemes meglőni és hazavinni ! Legálisan persze !!! Krotália behelyezve, elejtése bejelentve, lemérve, kifizetve ! 

Kérdem tőle, van -e otthon egy szép tepsije? Nos, ha van, akkor vidd magaddal a lesre! Ha kijönnek a szóróra a disznók, vedd elő a tepsit, tartsd ki magad elé és nézzed, melyik disznó lóg ki belőle, és melyiket takarja ! Nos, amelyiket takarja az éppen a tepsibe passzol, tehát lőhető, süthető, ehető !

Sosem fogom elfelejteni azt a buta arcot, amit erre vágott az újonc vadász !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.