Alfa agyhullámok!

2010.02.19. 10:15

Erős fény világította meg, a fecskendőt tartó gumikesztyűs kezet meg a szék karfájához szíjjazott alkaromat. Minden más sötét volt és arctalan.  A tűt felemelve "légtelenített" a kéz, az ujjak finomságából gondolva, nőé volt. De,mintha mellettem is ült volna valaki, hasonlóan lekötözött kezekkel. Tudtam hogy ez kivégzés lesz, az én kivégzésem, az amerikai méreginjekciós módszerrel. Valami buta kérdést motyogtam, de lehet, hogy kiabáltam, hogy fájni fog-e, meg, hogy mennyi idő alatt hat a méreg, meg, hogy vénásan kapom-e, vagy izomba. Válasz nem jött a "kéztől", ekkor könyörgőre fogtam. Nagyon nem szeretnék méregtől meghalni, talán lehet-e másképpen. Rögtön javaslatot is tettem, hogy "szívesebben" agyonlőném magam kedvenc fegyveremmel, ha engednék, vagy valaki segítene. Mégis csak gyorsabb halál, mint az injekció. Hogy hogyan került le rólam a szíjjazás, arra ne emlékszem, de ott álltam a fegyvert tartó dobozom mellett, amit kinyitottam, de legnagyobb döbbenetemre, a fegyverem nem volt benne. Szent Isten, akkor mégis injekciót kapok - fordultam vissza. Ettől a mozdulattól rúghattam le magamról az átizzadt paplant.

Álom és valóság? Mi is az álom alapja? Esetleg megtörtént napi dolgok, plusz a szabadjára engedett agy féktelen játéka?  Esetemben ez történt. Napi téma most, hogy a sportlövők fegyvereit be kell adni abba az egyesületbe, ahol lőnek. Az üres fegyvertok álombéli látása ebből fakadhatott. A kivégzés dolog- hogy egy kicsit erőltetetten átkössek - a sportág halálát jelentheti. Ugyanis a sportágat - többek között - az amatőr sportolóktól beszedett, nem kis évi összegből támogatják, más forrás nem lévén. El kellene tudni választani azokat a "sportolókat" akik csak sznobizmusból, vagy kórós fegyverimádatból, vagy mit tudom én milyen indíttatásból tartnak fegyvert, a sportlövő tagság mögé bújva., azoktól, akik rendszeresen járnak edzeni, versenyezni. Kis szűk kőr ez, már mindannyian ismerjük egymást, sokadszor küzdünk meg egymással. A fegyverbuzikat, csak nagyritkán lehet a lőtereken látni, a lényeg számukra, a fegyver bitorlása. Ezek az emberek, nem lövészek! Nincs is semmi keresnivalójuk a sportolók között. Most egy egész sportág került a megszűnés szélére, miattuk.

Szerző: Acél Csaba

1 komment

Címkék: álom

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr581772619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

solti anasztazia 2010.02.21. 21:10:18

Uh..ez nem volt valami alomba illo alom..az biztos,hogy nam en voltam aki a fecskendot tartotta...max aki maga mellett ult!