Domb
2011.11.07. 09:12
Ragaszkodva az inkognitóhoz - soha nem írom le a vadásztársaság nevét, ahol "előfordulok", csak jelzésszerűen. A két napos fácán- és kacsavadászat helyéről ezért "csak" annyit árulok el, hogy van egy nagy dombja, mondjuk úgy, hogy névadó dombja és a közeli nyárfaerdő mögött már a román olajkutak súlyos kalapácsfejei bólogatnak, lomha ütemben szívogatva a fekete kincset.
A vadászatról, illetve a sikeres vadászat feltételeinek megteremtéséről, csak jókat tudok mondani, sőt, egyenesen példaértékűnek tartom. Igaz, a sok nádas, csatorna, erdőfolt, vadföld, stb. ideális élőhelye a fácánnak. De ezeket a madarakat fel is kell nevelni, a ragadozóktól megvédeni és a - szinte katonás fegyelemmel végzett - hajtásokkal puskacső elé terelni. Jó kutyákkal ! Csak gratulálni tudok a vendéglátóknak.
Sok munka van ebben a sikerben. De aki - mármint vadgazdálkodó -azt hiszi, hogy a vadgazdálkodás abból áll, hogy amit Jóisten ad, azt elvesszük, az "becsukhatja a boltot". Csak az a szomorú, hogy a hétvégi sikerekért majdnem hároszáz kilométer kellett utazni.
A két napra a koronát egy fiatal barátunk vadkacsavadásszá avatása tette fel. Ez a tény, ennek a tradíciónak az örzése, már önmagában is nemes dolog, pláne számomra, aki "keresztapja" lehettem. Most keresem a szavakat - hogy olyanról írjak, amihez szinte méltatlan a szó vagy az enyém kevés.
Van aki úgy hiszi, hogy az égiekhez, az örökkévalósághoz a lelkünk - gyarló földi létünkből - egy ezüstszálon jut el, ha ez elszakad, akkor a távozás végleges. Keresztfiam Édesapja ezen az ezüstszálon tartott már a végtelen felé, amikor az Isteni gondviselés viszahozta, a döntés az volt, hogy maradjon, hiszen sok dolga van még itt közöttünk, orvosként és családszerető apaként, barátként, vadászként egyaránt. Éppen ezen a napon - fia sikeres vadászatának napján volt három hete, hogy mindez megtörtént, a cardiológia és a szeretet ereje csodát tett, már velünk lehetett. Az összeölelkezésük, az értelmetlen halál feletti győzelem diadalünnepe volt. Vannak az életben olyan percek, amikor úgy érezzük, hogy angyal szállt le közénk, amikor a szivekben a szeretet adja a ritmust, amikor a szemekben egy könnycsepp készülődik, hogy a vadászatban cserzett arcokon leguruljon, amikor elakadnak a szavak és csak nézzük egymást, és mosolygunk." Az élet szép, tenéked magyarázzam? "
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.