Domb

2011.11.07. 09:12

Ragaszkodva az inkognitóhoz - soha nem írom le a vadásztársaság nevét, ahol "előfordulok", csak jelzésszerűen. A két napos fácán- és kacsavadászat helyéről ezért "csak" annyit árulok el, hogy van egy nagy dombja, mondjuk úgy, hogy névadó dombja és a közeli nyárfaerdő mögött már a román olajkutak súlyos kalapácsfejei bólogatnak, lomha ütemben szívogatva a fekete kincset. 

A vadászatról, illetve a sikeres vadászat feltételeinek megteremtéséről, csak jókat tudok mondani, sőt, egyenesen példaértékűnek tartom. Igaz, a sok nádas, csatorna, erdőfolt, vadföld, stb. ideális élőhelye a fácánnak. De ezeket a madarakat fel is kell nevelni, a ragadozóktól megvédeni és a - szinte katonás fegyelemmel végzett - hajtásokkal puskacső elé terelni. Jó kutyákkal ! Csak gratulálni tudok a vendéglátóknak.

Sok munka van ebben a sikerben. De aki - mármint vadgazdálkodó -azt hiszi, hogy a vadgazdálkodás abból áll, hogy amit  Jóisten ad, azt elvesszük, az "becsukhatja a boltot". Csak az a szomorú, hogy a hétvégi sikerekért majdnem hároszáz kilométer kellett utazni.

A két napra a koronát egy fiatal barátunk vadkacsavadásszá avatása tette fel. Ez a tény, ennek a tradíciónak az örzése, már önmagában is nemes dolog, pláne számomra, aki "keresztapja" lehettem. Most keresem a szavakat - hogy olyanról írjak, amihez szinte méltatlan a szó vagy az enyém kevés.

Van aki úgy hiszi, hogy az égiekhez, az örökkévalósághoz a lelkünk - gyarló földi létünkből -  egy ezüstszálon jut el, ha ez elszakad, akkor a távozás végleges. Keresztfiam Édesapja ezen az ezüstszálon tartott már a végtelen felé, amikor az Isteni gondviselés viszahozta, a döntés az volt, hogy maradjon, hiszen sok dolga van még itt közöttünk, orvosként és családszerető apaként, barátként, vadászként egyaránt. Éppen ezen a napon - fia sikeres vadászatának napján volt három hete, hogy mindez megtörtént, a cardiológia és a szeretet ereje csodát tett, már velünk lehetett.  Az összeölelkezésük, az értelmetlen halál feletti győzelem diadalünnepe volt. Vannak az életben olyan percek, amikor úgy érezzük, hogy angyal szállt le közénk, amikor a szivekben a szeretet adja a ritmust, amikor a szemekben egy könnycsepp készülődik, hogy a vadászatban cserzett arcokon leguruljon, amikor elakadnak a szavak és csak nézzük egymást, és mosolygunk." Az élet szép, tenéked magyarázzam? "

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr753360311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2011.11.09. 18:38:57

Azt hittem lesz vevő az utolsó idézett mondatomra, hogy kitől is van. Ime: Heltai Jenő: A néma levente c. vígjátékából, mégpedig Setét Lajos, a bakó szövegében. Annó a Szolnoki Szigligeti szinházban jó barátom, Kránitz Lajos alakította, már csak miatta is megnéztem vagy tízszer.

Az angol beteg 2011.11.09. 22:09:31

Én vevő vagyok és voltam az Attilás kérdésre is, csak engedtem mást is kibontakozni :) Ez a Heltais pedig visszatérő kvízkérdés szokott lenni...és Ön kommentjében nagyon szépen tálalt kapcsolódó kis tudás-bon-bont.

Az angol beteg 2011.11.10. 21:33:49

Igazából arra a kérdésre lenne jó tudni a biztos választ hogy mi lesz a világgazdasággal?..és hogy meddig tart ki minden globális méretű háború nélkül?

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2011.11.11. 18:30:02

@Az angol beteg: visszalapoztam ide, ha már kérdés, ne maraddjon válasz nélkül - anélkül, hogy tudnám az igazságot. Egy terület vadeltartó képessége az nem más, mint a tápanyagforrás mennyisége osztva a vadlétszámmal.Könnyű lefordítani miránk, emberekre. Ha a hányados nulla, akkor már csak vegetál az állomány, ha mínuszba megy át, a vadfaj elpusztul.Csökkenő élettér, túlszaporodó emberiség, törvényszerű háború az életbenmaradásért. Nincs messze!
süti beállítások módosítása