A tegnapi történet  úgy kezdődött, hogy pesti civilek - ahogy önmagukat nevezik - karácsonyi csomagokkal felpakolva, elindultak jótékonykodni. Első útjuk, ide hozzánk vezetett, a mi kis községünkbe.  Nem tudni miért  - mert Dunaszekcső  nem egy panaszkodós "fajta", sokkal öntudatosabb annál . Hírünket - már többször is - a média verte nagydobra, amikor annak idején a falu "mókamestere" kitalálta a tamagocsi temetőt, vagy a löszfalunk, "aki" nekiindult a Dunának, vagy a legutóbbi árvíz, amikor  emberfeletti erővel és összefogással védte magát a falu.

Elmondtam nekik, hogy ez a falu nagyon gazdag. Gazdag a történelmében, mert ezen a helyen már a kelták is éltek, majd a rómaiak és mi voltunk itt a Pannónia Limes védőbástyája, Lúgio néven. Az első században, Tibérius uralkodása alatt virágzott a kereskedelem, a római légiók az átkelőhelyet védték.  A IV.sz-ban pedig egyenesen fénykorát élte ez a hely., Florentia néven.

Gazdagok vagyunk természeti szépségekben is, nem véletlenül nevezik Szekcsőt a "kis Dunakanyarnak".

Szegények is vagyunk persze, éppen úgy,  mint ahogy a többi Baranyai község, akiket a Mecseki bányák és a környékbeli gyárak, üzemek bezárása nincstelenségbe taszított.

Ebből a sokkból, még nem ébredt fel a falu, itt más utakat kell találni, mert az nem megoldás, hogy a munkaképesek vagy külföldre mennek, vagy a fővárosban próbálkoznak.

Nekünk azt a gazdagságot kell okosan használni, amit az elején leírtam. Ilyen dicső múltra, csak dicső jövő épülhet.

Nem csomagokat kérünk, hanem használható ötleteket és kézzel fogható állami támogatást. A többit már saját erőből is megoldjuk !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.