Misi baráttal másodszorra is megpróbálkoztunk egy bak kilövésével..Az első sikertelen próbálkozás óta annyi történt, hogy kivették Misi sarkából a korábban belekalapált vasakat, amik a ripityára tört sarokcsontját tartották. Érdekes dilemma után szedte össze ezt a törést, ugyanis a tetőről akarta levágni a repkényt, de a létra megindult alatta. Erre mondta, hogy két választása volt, vagy belezuhan a csukott ablakba, vagy beletörődik a gravitációba és landol a betonon.Szerintem, amikor esik az ember, akkor nem a variációkon gondolkodik, hanem próbája a farpofáit szorítani, hogy ne szarjon be.

Nos, a vasak belekerültek - majdnem egy év után - pedig - kikerültek a sarkából. Igaz, még úgy totyogott a les felé, mint egy várandós kismama, de végre nem papucsban, hanem bakancsban.

Megvártam, míg Misi és Anti kísérője felbillegnek a lesre, én pedig mentem tovább, egy távolabbira. Ahogy fogyott a fény, ahogy esteledett, egyre idegesebb lettem, nagyon vártam, hogy a puskája megszólaljon. Persze előttem két szép bak is mutogatta magát, akiket legszívesebben Misi elé zavartam volna.

Kb. fél nyolc lehetett, amikor eldördült a lövés ! Végre, végre, végre !

Egy pipaszívásnyit vártam még, azután elindultam feléjük. Anti és Misi szája egyformán fülég ért, ahogy a bak mellett álltak.

Lehet, hogy most szegény Misi bordája tört el, úgy megropogtattam !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.