Az esti szürkület a vaddisznók kóborló kedvét is meghozta, a lesemhez közeli diófák alá jöttek  csemegézni. Az anyátokat, de jó fogatok van - állapítottam meg szakemberként. Nekik biztos nem kell fogorvoshoz menni, de a fogorvos elé, a szóróra azért kikukkanthatnának egy rövid és fájdalommentes vizit erejéig, amit a fültövön lövés garantálja.

Közben azért a csürhe úgy is viselkedett, mint a jelzője, volt ott nyafogás, oldalba vágás miatt visítás, de a búgás is elkezdődhetett, mert két kan összeverekedett, ami az egyikük megfutamodásához vezetett. A vesztes sírása még sokáig visszhangzott az erdőben.

Szóval olyan nyüzsgés volt a szóróm környékén, hogy biztos voltam benne, valamelyik éhesebb süldő kijön a szórómra. A közben rám telepedő sötétben, csak saccolni tudtam, hogy mennyire közel vannak a disznók, esetleg már rajta a szórón. Lesz, ami lesz, nagy bajt nem csinálok a puskalámpám zöld  fényével - ezért a sötétben becélozva a szóró körülbelüli helyét, felvillantottam a lámpát.

Sajnos, disznó nem állt a szórón, de a szóró mögötti bokrok mögött, disznószemek parázslottak a fényben. Nem lehetett eldönteni, hogy melyik két szem tartozik egy tulajdonoshoz, mert sűrűn álltak. Így, még a "két szeme közé" módszert sem tudtam alkalmazni.

A lámpa lekapcsolása után, egy darabig csend volt, majd minden folytatódott, de távolodva.

Azért elmondhattam, hogy "szemeztem" a disznókkal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.