A vadásznapló lényege az, hogy az átélt eseményeket leírjuk, esetleg fotókkal illusztráljuk, az én esetemben rajzokkal karikatúrákkal színesítjük, nem másért, mint azért, hogy azok ne merüljenek feledésbe.   Nálam ez valóban így működik, mert az elektronikus könyvön kívül, "igazi" naplót is vezetek. Közel ötven éve !

A kezdeti időszakok beragasztott fotói más sárgulásnak indultak, a fényképen szereplő fiatalos arcok mára barázdáltakká váltak, de olyan fotóim is vannak, ahol prominens személyek társaságában vigyorgok bele a lencsébe.Mondhatni, színes az "emberanyag". Van köztük gyári munkás, de egészen magas rangú pártember is, akár az elnöki tanács elnöke. Egészen a közelmúltig a vadásztársaságok egy társadalmi kiegyenlítő szerepet töltöttek be,  a próbaidős,  "halljakend" - legyen bármekkora ember is "civilben" - szépen vitte a lőtt fácánokat, nyulakat a vadászok után, mindezt jókedvűen,  harag nélkül, próbálva beleilleszkedni a közösségbe.  Ezek voltak a tanulóévek, amikor el lehetett lesni a vadászat csínját-bínját.  Meg a barátságok is ekkor köttettek.

Sajnos, ez már csak nosztalgia, a gazdagság, a címkórság lesöpörte a társasági demokráciát és egy furcsa kasztrendszer jött létre, ahol "hektárbárók" vették át a hatalmat. A kapitalizmus tort ül a régi típusú társaságokon, az új világ nem tűri az érzelmeket, ezért most mondom, kedves sorstársaim, hogy a rinyálásnak nincsen helye. Ennél legyünk büszkébbek !

Visszatérve az elejére - a vadásznapló vezetésére - a napi vadászélményeim elmaradásával, csak azt tudom tenni, hogy tallózok a régi eseményekben. Ennyi év távlatából ez már idestova történelem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.