Jelentem, az író olvasó találkozót túléltem, szinte jó volt.

 Galád módon, a könyvemről, a könyvemből nem beszéltem, nem idéztem, egyik ismerősöm mondta, hogy ez egy marketing fogás, aki olvasni akarja, vegye meg.

A találkozón egyik  - még nálam is korosabb - hallgató felvetette, hogy most ő semmivel nem tud többet a könyvemről,mint eddig, akkor most megvegye, vagy ne vegye. Zárójelben jegyzem meg, egy rendkívül módos emberről van szó.

Mondtam neki, hogy Miska bátyám, szerintem nyugodta vegye meg, olvassa el és ha nem tetszik, visszavásárolom.

A közönségnek nagyon tetszett a válaszom.

Jobb nem jutot eszembe

Van valakinek jobb ötlete?

No azért még egy kis kedvcsináló a könyvemhez.

A hátsó borítóján lévő verset is én követtem el, nem mondhatom, hogy erős felindulásomban, mert inkább lenyugodott vadász-életútam termékeként született.

Nagyratörő vágyak  csendesedőben, a vadászat mára már csendes szemlélődés lett, kivéve, ha fácánvadászaton veszek részt. Imádom, amikor szépen. magasan szállnak a kakasok és egy-egy pazar lövésre aláhull a madár.

Igazából apróvad vadászatokon érzem jól magam. A nagy gyaloglásokat is szeretem, milyen jó, egy ilyen sportos nap után beleülni a fotelba és egy pohár forraltbor mellett elmesélni a történteket.

Nem akarom megsérteni a lesen órákat ücsörgő "kollégáimat, de egy 25-30 méterre kiszórt kukoricán eszegető disznó kilövése, csak célbalövés.

Nincs mögötte teljesítmény, csak akkor lehet hibázni, ha a jagdfieber "rázza" a puskacsövet.

Lehet, hogy most egy-két nagyvadast megbántottam, de állok elébe, beszéljük meg!

A verset majd legközelebb!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.