Lassan kitörlöm a könyvem "kedvcsinálóját", azokat a töredékeket vadászatról lovakról, meg egy kicsit magamról, amik folytatása a könyvben megtalálhatóak.

Viszont egy igéretem betartom.

A könyvem hátoldalán - ajánlásként - egy versike lapul, igértem, hogy ide leírom.

Ime:

Hatlábú lettem, visz a kutyám reggelente.

Fajtája vizsla, magyar és Berci a neve.

Ha pisil, lábát felemelve teszi,

Így próbál, minden neki tetszőt megjelölni.

Kezdetben úgy volt, én futottam, ő követett,

Gazdám megállj! Még kiköpöm a belemet !

Vedd már lassabbra, könyörgött a szeme,

Hozzá nyálasan fityegett arasznyi nyelve.

Lassult a tempóm, futásból séta lett,

Lábaimnak az öregség semmi jót nem tett,

Most már kutyám biztat, hetykén előrefutva,

Gyere gazda, gyere, ne légy olyan lusta.

Naponta járjuk az utat, szinte ugyanazt,

Utunkba kerül fatörzs, bokor, giz, meg gaz,

Először beleszagol, majd megjelelöli,

Ami izgató és kell neki, szép sorjában lepisili.

Szelíd kutyát faragtunk a farkasból,

Akkor vegyünk is példát, állati jómodorból,

Ne cívódjunk, legyen egyszer már béke,

Ember az embernek farkasa ne legyen végre!

Kutyám ötletet ad, több mint villanásnyira,

Szerényen megjelölni, ami fontos számomra,

Csak azt vizelem körbe, ami igazán fontos nekem,

Ahogy teszi azt, békeszerető ebem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.