urológia

2009.01.29. 09:54

Reggel nyolckor már ott vagyok, pedig kilenckor kezdődik a rendelés. Óvatosan nyitom az ajtót, a látvány mellbevág. A folyosón, mint a heringek szoronganak a betegek. Sokkal több férfi, mint nő. Na, nézzük csak urológiai szempontból kinek, miből van több, ami igazolja az eltérést.

béka seggeTehát, két vese, egy hugyhólyag, eddig egál, onnan egy kis kivezetődés, ami a hosszát tekintve kicsit más, de ez is elhanyagolható. Egyre jobban, ahogy telnek az évek. Na, ja, a prosztata, ebből nekünk férfiaknak van egy, azaz egy darab, ettől a kis görcstől, illetve annak bajától vannnak többségben a várakozó férfiak.

Gondoltam, bemenekülök a folyósó végére, talán ott nem lesznek annyian. Ülőhely kizárt, állóhelyet is úgy kell megválasztani, hogy a rengeteg ajtó nyitásakor, egyik sem találjon telibe, meg a wc is közelben legyen.

Más is így gondolkodott. Ez a kollektív bölcsesség.

Egy üvegfalú kalicka mögött ülő, fáradt, ideges kis hölgynél kell jelentkezni.

Az üvegfalon keresztül folyik a diskurzus, a fene sem tudja, hogy miért, de engem jól hall a kisasszony,de én, egy szavát sem. Egyszerűen tessékelünk!Mi a baja? Tessék? Melyik doktorhoz szeretne menni? Tessék? Vizeletet adott már? No ezt meghallottam. Nem , nem még! Itt egy pohár, tessék belevizelni. Tessék?

Kezembe nyomnak egy műanyag poharat, elindulok az egyetlen WC felé. Nyitnám az ajtót, de öten szólnak rám, mi is ide várunk! Tessék ? De megértem.

Sorrakerülök, beletalálok, kevés a kezemre is megy, nem baj, a sajátom, de azért le kéne mosni. Erre egy csöpögő csap áll rendelkezésemre, sem szappan, sem törülköző. A csap mellet egy tábla! " Ha valami rendellenességet, vagy szemetet, piszkot lát, jelezze az intézetvezetőnek " Ettől a cinizmustól majdnem eldobom a poharat.urológia

A tele pohárral átszlalomozok az emberek között és benyújtom egy kis falba vágott lyukon. Na, ezzel megvolnánk, első lépés az egészségem felé. A rendelések nem egy, hanem két óra múlva kezdődnek, megbeszélésen voltak a doktorok. Hétfő reggel lévén,nyilván van is miről, azért csak történt mindenkivel valami a hétvégén.

Azután beviharzanak a már most fáradt ideges doktorok, szegényeket sokkolja a látványunk. Gyors fejszámolás, mindenkire jut harminc ember, ami köszönéssel együtt, már kimeríti a délelőttöt.

Mindenkit sajnálok, az orvosokat, hogy ilyen méltatlan körülmények között dolgoznak, magunkat, akik fizették a tb.-t egy életen keresztül és hugyos kézzel kell várni. És egyre dühösebb leszek azokra, akik ennyire lezüllesztették az egészségügyet.

Gyakorlatilag - orvos lévén - kérhettem volna soronkívüliséget. De nem tettem ! Látni akartam "alulnézetben" a magyar egészségügyet. A béka segge jut erről eszembe.

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr92909831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fica kornelia 2009.01.30. 23:48:31

Igen ez elég szomorú ami a Magyar egészségügyben van....és, hogy ez csak rosszabb lehet,jobb nem!

csőrike1 2009.02.01. 00:34:12

Kedves Sorstársam még szerencsésnek mondhatja Magát. Ő ugyanis "csak" a magyar egészségügyet látta alulnézetből. Ha jól tévedek, az a varangyos béka a képen viszont felülről látható, tehát a cikk Írója a béka seggét még nem szemlélte konkrétan.
Jelentem, a közelmúltban volt szerencsém póri halandóként, -amúgy nőnemű egyedként- az urológián élményeket szereznem. Én a békát is, sőt az ő seggét is alulnézetből kényszerültem vizslatni.
Story hasonló.
Rendelés kezdete előtt megyek, hogy űlőhelyem is legyen, mivel étlen, szomjan kizárt , hogy állva kűzdjem végig a napot. Tehát gondoltam , mindenkit megelőzve, majd én elsőként landolok.
Amint belépek, a döbbenet ráfagy az arcomra. Teltház. Szűk folyosó, tele beteggel, sőt egy szerencsétlen, akarata ellenére ugyan, de eltorlaszolja a bejáratot, mert nem átalkodik a hordágyon ott feküdni. Ráadásul , órákon keresztül. Szemmel láthatóan zavarja a rendelést is, mert zajong. Nyögdécsel. Kínjában.
Gyors helyzetfelismerés. Ha a kis üvegablaknál állok sorba, akkor nem lesz űlőhelyem, ha széket "stoppolok", addigra kígyózó sor kanyarog elém. Mivel a napot végigállni nem tudom , különösen a kilátásba helyezett vizsgálatokra való tekintettel , így előbb "ipi-apacs" űlőhely.
Megkapom a poharat, nem ivás céljára. Próbálom megközelíteni lefoglalt székemet. Jól jönne valami navigációs eszköz, mert a tömegen sem átlátni, sem átvergődni nem egyszerű.8 óra . Már a folyosó is fullra megtelt, már állóhely sincs nagyon. Mintát kéne produkálni. Sorban állok. 1, azaz egy darab női wc van. (70-80 beteg). Végre bejutok. Wc előtt cseppnyi előtér, csöpögő csap, felette a táblácska itt is, ha kifogásom van a tisztasággal, vagy rendellenességet tapasztalok , jelezzem. Bevergődök a munkaterületre. Ajtót nem lehet bezárni, beakasztani, bereteszelni, szóval nem tudom megakadályozni, hogy rámnyissanak. Ismét gyors helyzetfelismerés. Pohár kicsi, hely szűk. Termetem ellenére első próbálkozásra lefejelem az ajtót. Nem baj, legalább magamhoz térek.
Épp megszállna az ihlet, egyszer csak jön a következő mintavételt produkálni akaró. Mondom neki, "foglalt", amit köhécseléssel is jelzek. De igencsak szólítgathatta a "természet", mert nem tágított, továbbra is akarátusan ott ácsingózott a résnyire nyitott ajtó előtt. Nadrágom bokáig lelógva, ajtó lefejelve, ihlet elszállva, nézem ahogy ott toporog meg szuszorog az ajtó előtt.
Szugerálom magam, de eléggé gátlásos vagyok, nekem így nem megy. Talán ha nem látna be, akkor tudnék.
Minden göncöcskémet lenyomigálom bokáig, egyik kezemmel az ajtót húzom befelé, a másikkal a poharat fogom. Mint már említettem, amúgy nőnemű lennék, ebből kifolyólag magam alá kéne látnom. Winchesterem gyorsan akcióba lép, koordináta-rendszerbe helyezem gondolatban a wc.kagylót, az ajtót, magamat (eléggé extrém pózban) és megpróbálom a poharat a legoptimálisabban elhelyezni. Nem megy. Zavarban vagyok, mert hallom, hogy ott áll az ajtó előtt.
Mit mondjak? A végén már kínomban
pisiltem. Aztán pironkodva elindulok lötyögő pohárral kezemben, megyek az üvegablak felé, megyek serényen.
Legalább 50 szempár tapad rám. Lealázva érzem magam, hogy mindenki látja, az én produktumomat. Istenem! Csak pár métert kéne megtenni. Örökkévalóságnak tűnik. Úgy állnak a betegek mint a heringek. Mindenkitől külön elnézést, helyet és egy kis utat kell kérni. Rettegek, ha meglöknek kincset érő "nedveimet" magamra löttyintem. Végre eljutok a kisablakig. Ezt nem hiszem el ! Újabb akadály. Az én kis poharam már nem fér be. Újratervez! Átrendezem a dolgokat. Benyúlok kis kezemmel az ablakon, és belülről haladva kifelé, minden poharat arrább teszek, így az enyém is befér. Leteszem. Na , ezzel is megvolnánk.
De, gyanútfogtam. Aggódni kezdek. Ha az én poharam van kívül, még valaki felborítja. Cseppet szöszölök még az ablak előtt időhúzás céljából.
Meg van ! Itt a piros, hol a piros analógiájára rakosgatni kezdem a poharakat, és igyekszem a saját produktumomat a legbiztonságosabban elhelyezni, legbelülre, a sarokba. Hát ez meg vót ! Önelégülten távozom lefoglalt helyem felé.
Ha fenntiek nem velem fordulnak elő, hanem mondjuk Mr. Bean előadásában látom, halálra röhögöm magam. Így viszont nem poénos.
Leülök, de furdal a lelkiismeret, mert nálam sokkal idősebbek is állnak. Rosszul vagyok, ájuldozom , tehát űlve maradok. Egyre markánsabb, -illatnak nem nevezhető- ammónia és izzadságszag terjeng, magyarul büdös van, de nagyon. Levegő nincs, de egy csepp se. Katasztrófa!
Másfél óra múlva jönnek az orvosok, szemkontaktust kerülve, de látom, hogy legalább olyan kilátástalannak érzik helyzetüket, mint én, hogy felhangzik a nevem és bejutok.
Az utóbbi időben megjártam a különböző "lógiákat" , de az urológia viszi a pálmát.
Koromat tekintve nem serdülő. 18 éves korom óta dolgozom, fizetem tisztességesen az adókat, járulékokat annak reményében, ha egyszer mégis lebetegszem, akkor az évtizedek alatt a nagykalapba, a "nagytestvérnek" befizetett nem kis pénzemért megfelelő ellátást kapok. Az urológián eltöltött nap után, ezügyben ,az utolsó reményem is szertefoszlott.
Sajnálom az egészségügyben dolgozókat is, hiszen ilyen körülmények között csak a teljesség igénye nélkül lehet gyógyítani. 5-10 perces betegre jutó idő alatt nem hogy a megfelelő betegellátást nem lehet biztosítani, az orvos még szinte képbe sem tud kerülni a pácienst és az ő nyavajáját illetően.
Bár azért egy halk megjegyzést eszközölnék ide, ami nem pénz-függő kívánalom. A hozzáállás.
Tudom, nem könnyű ilyen körülmények között dolgozni. De !
Az orvos és a nővérke egy-két kedves szava, együttérző mosolya, némi empátiát sugalló megnyilvánulása bizonyára enyhítené a már szinte emberhez méltatlan körülményeket.
Szóval kétségbeestem.
Winchesterem ismét aktivizálja magát. Mostanában riogatnak ,nyugdíjunk sem lesz ha megérjük, egészségügy pedig csődben.
Megoldás az öngondoskodás.
Döntöttem! Orvosi könyveket veszek, meg egy szikét. Persze egy jó szemüveg sem ártana, na meg egy steril kesztyű.
A nap végére Radnóti "Erőltetett" menet című versének sorai jutottak eszembe. Túléltem , de épp hogy.

Zárszó. Kicsit más megközelítésben.
E rémes nap után testem meggyötörve, lelkem megrogyva, hazaértem. Első utam a wc-re vezetett. Az ééén , különbejáratú, tiszta vécémre.
Melegség járta át a lelkemet és ott örömködtem, gyönyörködtem a fehér wc-kagylóban , a zárható ajtóban. Egész este csak hordtam befelé a jobbnál jobb budis cumókat, úgymint: pihe-puha illatos papír, illatosítók, porcelán elefánttartós kefe, hogy nézni is be tereh.
Kedves Sorstársaim! Szegény ember vízzel főz !
Megleltem a mindenki számára elérhető boldogság receptjét.
Íme!
-Szerezz be némi uro-cuccot, mondjuk vesekő megjárja
- Végy egy egész napot, ha nincs kéznél a fél is elég
- Töltsd el az urológián
- Ha a nap nyugovóra tér, Te is térj otthonodba
-Fontos, hogy az első utad rögtön a Wc-re vezessen
Garantálom, hogy elégedett , boldog érzés járja majd át a lelkedet.

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2009.02.01. 05:57:36

@csőrike1:Gratula! Lehet, hogy egy helyen jártunk?

spigi 2009.03.18. 17:30:28

Szerencsésnek mondhatom magam, mivel ismerem a blog tulajdonosát, és meglehetősen nagy tiszteletet vívott ki a lelkemben. Így nincs kétségem a leírtakban, annál is inkább mivel sajnos én is többször megjártam már az urológiának nevezett inkvizíciós kazamatát. Mint szakrendelésileg, mint bentfekvő.
Orvos szülő gyermekeként, és egy "nevemre vett" orvossal az életemben, meglehetősen nagy a tolerancia szintem, és mivel az életem nem mindig az irodai "fönöki" elfoglatsághoz kötött voltam már olyan helyén ennek a világnak, amit az igényes irodalomban csak bélsárnak hívnak, és általában a gazban szokott lapulni. De amit a hölgy, és az általam oly nagyra értékelt "Doki Bá" felvillantott csak a felszíne ennek az áldatlan anomáliának.
Mint mondám, szerencsés vagyok, van a legjobb baráti kőrben olyan nagy nevű, és főleg nagy tudású szakavatott aki bellüről is ismeri ezt az áldatlan álapotot. Nem védeni akarom őket, Istenemre nem. De, néha amikor egy-egy baráti vaterkázás közben hallom a "story.-kat", csak nézek mint az a bizonyos lőt medve. ( Ha már egy vadász bologjában vagyunk).
Olyan alapvető műszerek hiányoznak ami, vérlázító. Nem oly régen egy kisebb műtéti beavatkozáson vettem részt, természetesen önszántamból. Ébredés után a már említett szakavatott fő-fő orvos aki a műtétet elvégezte, kissé zavartan elnézést kérve mondta, hogy a két szívó melyet a műtét során elhelyezett a terűleten azért nem egyforma, mert nem volt két ugyan olyan. Nem viccelek!!!! Filléres dolog lehet. Egy üvegedény-katéter, és a felesleges folyadékok távoznak. Nem volt két egyforma. Egy üveg, ami korekt, és autentikusan oda való, meg egy műanyag, ami mindenre jó, csak erre nem. Na ná, hogy a műanyag már az első nap elengedte a vákumot, és persze minden olyan lett mint egy vágóhídon.
De a nagy 400 ágyas sem élvez jobb helyzetet. Egy proktologiai vizsgálatnál saját tapasztalatom, hogy megúszhattam volna egy nagyon kellemetlen és megalázó vizsgálatot, ha a klinika rendelkezett volna egy ánus.-ban is használható ultrahang készülékkel.
De vissza az urológiára. Nyugodtan szögezzük le, hogy a bányászbéka alfele a kilátó tetején piheg ehhez az állapothoz képest.
Mindazonáltal kalapot le az ott dolgozó orvosoknak, hogy ilyen körülmények között is helyt tudnak állni. Természetesen megilleti az elismerés a többieket is, hogy szinte sziszfuszi munkával próbálnak emberi körülményeket teremeteni. Mint azt tudjuk, ennek az osztálynak sajátossága a mellékhelységek nem kis arányú használta. Azt is el kell mondani, hogy betegtársaink olykor a szemészetre is kérhetnének beutalót. Nem olyan kicsi az a fajansz. Istenemre bele lehet találni. Ja és a nagy igazság senkinek, ismétlem senkinek nem tiltották meg, hogy kihasználja az angol wc sajátosságát, amit a vizzel való öblités jelent. Csak meg kell húzni. Csak meg kell húzni.
Majdnem 16 évet éltem a világ szerencsésebb fejlődésű felén. Azt kell mondanom, hogy sokban hozzájárul embertársaink viselkedési morálja is, hogy itt tartunk. Az kétségtelen, hogy ott ennél kellemesebb állapotok uralkodnak, de a delikvensek is jobban megbecsülik a lehetőséget, és tudnak élni vele. De miért kell mindent tönkre tenni? Lerombolni? A klinikák a kártalanitásra fordítják a költségvetésük 20-30%.-át!!!!!!!
Összetört mosdok, ellopott csapok, kitört üvegek! Soroljam? Mindenki tisztában van vele. Mit várunk egy olyan országban, ahol a szemetet kiborítják az erdei utak mellé? Egy alkalommal már szégynemben összefogtunk a barátokkal, és kitakarítuk egy szégyenfoltját megyénknek. 2 nap mulva megjelent az első szemetes zsák!!! a második hét végére már volt heverő, rezsó, és terméstesen további szemetes-zsák. Ingyen be lehet vinni a Biokom telephelyére. Nyitva van 24 órán keresztül.
Végül:
Minden tiszteletem az orvosknak, és köszönet azoknak akik még nem adták fel, és nem kis kaladfaktort megélve ittmaradtak, hogy a lehetetlen határán is gyógyítsanak.

Köszönöm!

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2009.03.18. 22:03:26

Köszönöm Mikike a véleményt. Magállapodhatunk, hogy az egészségügy, de mondhatnám, az egész ország ilyen sötét helyzetéért nem az orvosok tehetnek. Szomorú, hogy az orvos fiamnak nem tudom tiszta szívvel mondani, hogy maradjon itthon ! A szívem beleszkad, de hazug országban nem lehet élni.

spigi 2009.03.24. 18:03:32

@Acél Csaba:

Van egy mondás a szomszédos Franciaországban. " egy szívvel két urat nem lehet szolgálni".
Mert ugye melyik ujjamat harapjam meg. ( Na nem én, a szívemhez közel állok). Az eskű ( valami ismert görög névvel) vagy a boldogulás ( valami isrert fizetőeszközzel).
Értem én e dilemát. Mint ismert a nevemre írt nagyon kiváló szakembernek tartott, sokáig dolgozott egy nem keleteurópai intézmény falai között. Azt nem mondhatnánk, hogy éhbérért robotolt. Napi 4 óra az osztályon, és kettő az ambulancián / nap. A szorzatainak azért az összegért amit itthon kap. De. És ez egy fontos de, ma azt mondja ITTHON dolgozom.
Én megértettem, és ha nem is értettem vele egyett, úgy vélem az Ő döntése, és bár sokkal jobban éreztem magam ott a szomszédos "fény városában", itt sem élek boldogtalanul. Nem is ez fáj, hiszen az tudja értékelni, hogy itthon van aki már sokat volt távol. Nos én 16 évet éltem távol szülőföldemtől.
Az fáj, hogy egy olyan tehetséges nép, mint a magyar már megint !!!!!! itt tart. Egyszer, nincs 1 éve New York.-ban egy üzleti megbeszélés után, egy amerikai szemmel is nagy vállalat egyik alelnöke ( nálunk osztály -vezetőnek hívják ezt a poziciót), azt kérdezte tőlem:
- Monjda mi van magukkal Magyarokkal?
- Már milyen értelemben? - kérdeztem vissza.
- Tudja, itt minden évben a szakavatott tudósok és üzletemberek megszavazzák, csak úgy hobby szinten, az érinett én húsz legokosabb emberét. Persze szubjektív a dolog, de nagyjából fedi a szellemi potenciát. Eddig nem volt olyan év, hogy legalább 2-3 magyar ne lett volna benne. Maguknak már rég meg kellet volna enniük a környező országokat pénzügyileg.
- Azt hiszem a politikusainkat biztos nem szavaznák be ebbe a húszba.-mondtam rezignáltan, és akkor értettem meg, nem ezzel a kicsi néppel van baj, hanem, hogy még még mindig hiszékenyek vagyunk, és hagyjuk magunkat megvezetni.
Ha jól emlékszem, ha nem, elnézést, Szécheny mondta, hogy hogy egy népnek olyan a sorsa amilyen vezetőket választ magának, és addig tart amíg eltűri.
Megtudom érteni azokat akik elmennek, mert szinte nevetséges összegekért dolgoznak nap mint nap.
Értem én, hogy a tudást valamikor illene beváltani egy kis anyagiakra.
Értem én, hogy olyan helyzetbe hozták az orvos társadalmat, hogy nem mernek dönteni, mert vagy az etikaibizotság elött állnak, vagy néha ( nagyok sokszor néha) zsebből gyógyítanak.
Értem én, hogy azzal a lexikális és szakmai tudással amivel a hazai orvosok rendelkeznek, játszva teszik zsebre a kinti kollégáikat. Az vesse rá az első követ arra aki megszólja az elmenőket, aki nem szeretne egy kis anyagi elismerést is a 6 év kemény tanulásért, és megalázó robotért.
Ezért mondom, hogy minden tiszteletem az olyan orvosoknak, akik elmehetnének, de vállalják, hogy ITTHON gyógyítanak.
süti beállítások módosítása