Apeh folytatása.

2009.03.23. 09:59

Szóval ott tartottam, hogy igen vidám hangulatban búcsúztunk Dezső barátomtól, hogy a magam számára kiszemelt őzbakot a vendéggel meglövessem. Fájt a szivem ezért a bakért, pláne, hogy egy "pancser" lövi meg. De, ha nem lövetek ezzel a jóemberrel semmit, a TSZ "fura ura" kicsinálja a vadásztársoságot. A vadkár már akkor is jó fegyver volt.

Az ilyen bakra szokták mondani, hogy szinte ki van kötözve, jól tartotta a helyét, mert a területünk zavartalan részén éldegélt. Hagyta magát egész közelről is megnézni, már minden szőrszálat ismertem rajta. Ha megugrott is egy kicsit az autótól, csak pár métert, ott azután szoborrá merevedve vizslatta a jövevényt.

Ezt a bakot nem lehet elhibázni - reménykedtem.

Már az első vadászregulát megszegtem, amikor itattam a vendéget, most jött a következő. Nem engedtem kiszállni a kocsiból, amikor tőlünk alig harminc méterre felállt a bak és minden izgalom nélkül nézett felénk, hogy mi a fenét zavarjuk a délutáni sziesztáját.

- Idefigyelj jóhaver - súgtam a vendég fülébe. Innen nemhogy lelőni, de le is lehetne szarni, úgyhogy célozzad meg és ne csukd be mindkét szemed, mert az egyiket kinyomom, ha elhibázod.

Kirántottam a fenekem alól a rossz pokrócot, azt is a puskája alá nyomtam, így már nem lehet hibázni - gondoltam, vagy inkább bíztam benne.

- Eldörrent a lövés és az "én" bakom, hatalmas ugrásokkal menekült, miközben a jobb hátsó lába, mint egy szélmalom körözött a teste mellett élettelenül. Basszus, ellőtted a lábát - sziszegtem a fogam között.

Ekkor ránéztem a vendégre és bizony Isten megsajnáltam. Remegett, mint egy nyárfalevél .

- Menjünk utána - jött izgalomba. Nincs értelme - csitítottam, ez addig fut, míg erő van benne. Egy elég meredek dombon futott fölfelé, a dombtetőn erdő, a túlsó felén búzavetés. Valahol arra kell majd keresni. De csak holnap, mert nemsokára beesteledik.

Ránézett az órájára az emberem és gyorsan átváltozott hívatalnokká, neki sietni kell, estére Pesten kell lennie, ez a bak biztos meg lesz, keressem meg és majd értesítsem.

Jó, majd felhívom anyádat morogtam magamban a csúnya változáson.

Ezzel váltunk el !

uazMásnap már korán a tetthelyen voltam. Nem bíbelődtem a rálövés helyével, mert jól láttam előző nap a menekülési irányt. Vagy benntmaradt az erdőben, vagy a búzavetés irányában lesz. Kezdem a búzával - döntöttem. Megálltam az UAZ-al a tábla szélén, felálltam a motorháztatőre ( az UAZ ezt is kibírta ) és távcsőveztem az alig térdig érő búzatáblát. Hirtelen,mintha egy kis ágacska mozdult volna benne. Talán a szél mozgat egy gyomot, gondoltam, de azért egy kis izgalom kerített hatalmába. A hatodik érzékem azt diktálta, hogy ott van a bak.

Puskát kézbefogtam, az irányt betájoltam és görnyedten, majdnem négykézláb elindultam a valami felé. Néha óvatosan fel-felnéztem és egyre biztosabb lett, hogy a bak fekszik ott, ő emelgeti a fejét.

Már húsz méterre sem lehettem, amikor felállt. Ereje sem volt menekülni, megváltás volt számára a lövésem. Szerencsétlen állatnak, már a legyek lepték a csúnya, roncsolt sebét, sebágyban feküdt, lázasan.

Majd megszakadt a szivem, hogy egy ilyen ember falára kerül az "én" bakom, ráadásul ilyen szenvedés árán.

Kifőztem az agancsot és kifőztem a szétlőtt lábat is ! Mindkettőt feladtam postán a vendégnek. Remélem, ettől soha többet nem vett puskát a kezébe !

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr991019728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fica kornelia 2009.03.25. 22:12:42

Igen,sokan csak azért "vadásznak"mert státusz szimbólum...Pedig ahogy ön mondta-ha nem belülről jön a felismerés,akkor nincs érteleme eröltetni-!!!

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2009.03.26. 19:30:52

Azt hiszem Nelli, hogy a 13 év alatt, amióta munkatársak vagyunk, láthatta, hogy a vadászat számomra mit jelent. Mondjuk úgy életformát, vagy annál is többet.
Ezt nem lehet "megjátszani", ennek belülről - ahol a szerelem is lakozik - onnan kell jönnie.

fica kornelia 2009.03.26. 22:42:36

@Acél Csaba: Igen,erre gondoltam én is,csak sokan sajnos nem igy vannak ezzel!Nem is ismertem magánál jobb érzésü vadászt,aki olyan tisztelettel tud beszélni az elejtett vadról...amit csak kevesen tesznek meg!
süti beállítások módosítása