Már megint ez a szalonka - monhatná valaki, aki eddigi írásomból nem értette meg, hogy a szalonka vadászata számomra mit is jelent.

Milyen érdekes, azt mindenki tudja, hogy erdők királya a szarvasbika. Mondjuk ki, méltán. Impozáns megjelenés, gyönyörű agancs-korona a fejen és a bőgés időszakában a szivet melengető orgonáló hang. Igazi király !

Node, ki a királyné, az erdők királynéja?

Bizony kitalálták, a szalonka ! Ez, az alig galamb nagyságú madárka, akit a tavasz első fuvallata hoz meg hozzánk, hogy pár nap itt tartózkodás után továbbrepöljön, költőhelyére. Ő a királyné !

Rejtett az élete, mondhatni rejtélyes . Csak a késő esti és kora hajnali repülése teszi láthatóvá. A színe, mint az avaré, a hangja, hát mit ne mondjak, az a korrogó vagy pisszegő hang, nem a madárdalok legszebbike, mégis, de mégis, ekkor szorul a puskára a kéz, kezd szaporán verni a szív és tekergeti a vadász a nyakát, hogy egyáltalán meglássa. Tíz percig, ha tart a vadászata.

Az előző bejegyzések egyikében "elsirattam" a szalonka vadászatát, amit vízfej hatóságaink lenyomtak a torkunkon, Brüsszelre hívatkozva. Hogy finom legyek és nőies, én magasan teszek Brüsszelre.

De valami öröm is az ürömben.

Évekig jártam, járok Hetvehelyre szalonkázni. Van ott egy kicsi ember, akit már régóta pótfiammá fogadtam, aki ezt a szalonkázó kis megszállott bandát szépen összefogta és a kezdeti, mostoha körülmények után, pazar feltételeket teremtett.

Nem sok, ilyen színvonalú vadászházat látni az országban. De nem is az épület teszi hívogatóvá ezt a helyet, hanem Norbi "fiam" személye.

Tegnap este tartotta meg az idei szalonkabúcsút, egy olyan szezon után, amikor csak monitoringozni lehetett a szalonkákat. Utálom ezt a monitoring szót, miért nem lehet a megfigyelést mondani helyette ki tudja. Talán, így tudományosabb.

Ebben a szezonban, már tényleg, csak a fanatikusak maradtak, akik "divatból" jártak azok elmaradtak. Jó is volt ez a tisztulás!

Remek vacsora előtt egy pár gondolatot beszéltem a szalonkázás helyzetéről , indulatomat sem kímélve és, hogy mennyire megértésre talált, azt a taps mutatta.

Remek volt a vacsora, oldott a hangulat, szóval méltó ünnepség az erdők királynéjáért.

Köszönjük Leber Norbi !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.