Lovak 1.
2009.04.09. 19:11
Ha valakinek van türelme "visszalapozni" a kb. két hónappal ezelőtti lovas történetemhez, akkor annyit már tud, hogy régi a dolog, de tanulságos.
Egy május elsejei "banzájon" történt a baleset, illetve már a hazafelé vezető úton, amikor egy autóbusz mókás sofőrje rádudált - az egyébként is idegileg kiborult lovascsapatra - aminek nagy ribillió lett a következménye. Én például, lovastól bezuhantam egy akácfa és a mellette lévő kerítés közé, de úgy, hogy én voltam alulról.
Ezt a részét még megúsztam, de amikor szegény ló próbált feltápászkodni, jól fejberúgott. Nem szándékosan, de alaposan.
Kórház, járomcsonttörés, stb. de elmondhatom, hogy aránylag jól megúsztam. Élve maradtam !
Hol itt a tanulság.
A tanulság a történet elején lakozik, amikor a lovakat tartó TSZ bunkó elnöke, úgy döntött, hogy egy "szűz" csikót versenyre küld. Próbáltam tiltakozni, de csak annyit értem el vele, hogy közölte: "magával, vagy maga nélkül, de a ló menni fog", ha nem tetszik kiléphet a szakosztályból.
Ezt a lovat napi sok órában nevelgettem, tanítgattam, hozzám nőtt. Azt hittem, hogy egy kicsit az enyém. Hát itt követtem el a hibát. Ekkor határoztam el, ha egyszer, valamikor alkalmam lesz, veszek magamnak egy lovacskát, bármilyet, csak az ENYÉM legyen.
Ez a vágyam teljesült, amikor Szekcsőre költöztünk és némi furfanggal, de lett egy lovam. De erről már a könyvemben írtam.
Tehát az első tanulság: sose higgyed más lováról, hogyha lovagolhatod, attól az a tiéd.
Saját mondásom, nem dakota mondás!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.