Visszatérnék egy igéretemhez. Kéretik rajtam bevasalni az igéreteket, mert a történetekkel néha úgy szaladgálok térben és időben, ahogy Svejk tette a "Kehelyhez" nevű prágai sörözőben, miközben szórakoztatta a hallgatóságát. Na ja, viszont neki, mármint Svejknek volt egy diliflepnije, ami mentségül szolgált neki.

Tehát,  még korábban azt igértem, hogy a vadőri éveimből fogok csemegézni, de előbb a lovakról. Nem lesz nehéz az átkötés, mert a lovas életem és a vadász hobbim egymás mellett, sokszor egyszerre történtek. Ugyanis lóháton vadásztam a legjobbakat. Ne tessék megijedni, nem lövöldöztem lóhátról. Csak a szememmel "vadásztam".

Sokan mondták, hogy miért nem viszek puskát és lövök a lovam hátáról. Valami olyanfélét válaszoltam erre - kiskorúak füleket befogni - hogy kakilni is szeretek, szerelmeskedni is szeretek, mégsem csinálom egyszerre. Fujj, de csúnya volt !Viszont igaz.

Szóval, most majd olyan történetek következnek, amiben a lovaglás és a vadászat is szerepel. Még szolnoki pályafutásom alatt rendszeresen meghívottja voltam a Jászberényben rendezett évenkénti falkavadászatnak. Róka vadászatnak is hívták, mert egy jó lovas vállára egy rókabőrt erősítettek, aki árkon, bokron át nyargalt és a többi lovasnak követni kellett, illetve megpróbálni a rókát lekapni a fiú válláról. Jó kis "buli" volt, azzal az érdekességgel, hogy "érthetettlen" módon - ha volt csinos lovasnő a csapatban - neki sikerült ez a mutatvány.

Folytatás nemsokára !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.