Már többen kérdezték, mire jó nekem a versenyszerű pisztolylövészet. Miért nem elég, amit és amennyit vadászaton durrogtatok.

A vadászat - ha apróvadazásról van szó, tehát sörétes puskával történik-  az egy dinamikus mozgást igénylő, nagy gyaloglásokkal egybekötött, ha csak a fizikai részét veszzük figyelembe, akkor mondjuk ki, sport- tevékenység. Zárójelben jegyzem meg, sokkal több annál.

A pisztolylövészet teljesen más, egy statikus sport, itt is nagyon fontos a fizikai állóképesség, de van valami ami még fontosabb és enélkül nem is megy a dolog. Ez pedig nem más, mint az óriási koncentráció és a legapróbb izmok, mint például a billentyűt elsütő ujj, tudatos koordinált mozgása. Úgy jellemezném, hogy egy durrogós jóga. Célzás közben, ha csak egy pillanatra is elkalandozik az ember, a céltáblán jól látható az eredmény. A rossz eredmény. Tökéletes "agymosás" kell, a civil élet búját, baját nem lehet a lőállásba vinni, csak a lövés technikájára szabad koncentrálni akkor lehet sikeres a lövés.

Ettől szép és önfegyelmet elváró sport a lövészet. Sajnálom, hogy egyre kevesebb fiatal jelentkezik a lövészklubokba. Csábítóbb a monitor előtt ülni és a virtuális világban keresni a manipulált élvezeteket, sikereket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.