Megjelent az "EB A VADÁSZ KUTYA NÉLKÜL" címü könyv
Mázli!
2009.11.25. 20:05
Volt egyszer egy ismerősömnek egy ilyen nevű kutyája, de most nem őróla írok, hanem vadászatban a szerencséről.
Még a 2.50Ft-os benzin időszakában, szülőfalumból, Szolnokról jártam vadászni a Mátrába, Bátonyterenyébe. ( kettészakadt azóta) Pontosabban az ottani erdész haveromhoz, a Gyurihoz. Jól megtermett ember volt, hatalmas méretű pocakkal.
Vaddisznóhajtáskor, nem volt hajlandó egy métert sem gyalogolni, leült az első tuskóra, vagy az otthagyott autók mellé, lehetőleg közel az elemózsiás hátizsákjához.
Hagyjatok csak itt engem - mondta huncut mosollyal, jó lesz nekem itt is, ti csak menjetek a jó helyekre. Mondanom sem kell, ha egyetlen disznó volt a hajtásban, az is Gyuri felé próbálkozott. Jó lövő volt, ezért eredményes is. Mondhatni mázlista. Tudjátok gyerekek - magyarázta, a vadászathoz, egy vödör szerencse kell.
Elvitte magával az égi vadászatokra, hogy mennyi is az egy vödör szerencse. Szerintem, 98% szerencse és 2% lőtudás kell. A 98% ahhoz kell, hogy egyáltalán felénk jöjjön, osonjon, ólálkodjon, vagy repüljön az a vad.
Egy fácánvadászaton, akár merre mentem, felém repültek a kakasok. Az egyik vadásztársra meg egy sem. Mondtam neki, cseréljünk helyet, hátha a szerencse is cserélődik. Azt mondta erre, hogy én mehetek bármerre, akkor is felém fognak repülni a madarak,mert mázlista vagyok.
Szegény Gyuri jutott eszem, hogy megörököltem a barérjait. de csak erre az egy napra,mert a szerencsének még az a "tulajdonsága" is van, hogy forgandó. De azért jó volt egy napra mázlistának lenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
