Hull a hó és hózik....! Végre egy igazi tél. Csikorgó hideg van, nappal is mínuszok, légvételkor összeragad az ember orra- belseje a késéles levegőtől.

Szeretem a havat, de nem sielőként. Ugyanis nem tudok. Vadászként viszont nagyon vártam, mikor esik le annnyi hó, amiben a vaddisznók nyoma jól látható, ilyenkor lesre is szívesen ülök. Ahogy vadászberkekben szokás mondani, nincs is szebb, mint a fehér hóban a fekete vaddisznó.Gyorsan hozzátéve, nehogy csak "bámészkodó" vadásznak tartsanak: piros vére.

Azt hiszem, 1976-ban történt, karácsonykor. Mádra szólt a meghívásom, vaddisznóra. Éppen ilyen szép hóban - mint a mai -  ültem ki, egy földre épített mellvéd mögé, a szórótól alig ötven méterre. Még szürkületben megjelent a hatalmas disznó. A lövésem után megugrott, de a vércsapa jól követhető volt. Ekkor kezdődött a kálváriám. Mentem a nyomon, árkon bokron keresztül, egyik erdőtagból a másikba, miközben teljesen rám esteledett. Tovább már nem tudtam menni, úgy döntöttem, visszafordulok, majd holnap reggel kutyával "secc -perc "alatt megtaláljuk.

Igen ám, de közben a nagy pelyhekben hulló hó teljesen befedte a nyomomat. Rádöbbentem, nem tudom, hol vagyok. Valahol a Zempléni hegységben - ez volt csak biztos.

Na meg azt is tudtam, hogy holnap Szent este van és én nem tudok a gyertyagyújtásra hazérni, de egyáltalán nem is biztos, hogy életben maradok holnapig.

Folytatom !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.