Egy kis Karácsony utáni, könnyed történet. 

A Tabáni Istvánról "beugrott" szolnoki tabán-városrész elsiratása kapcsán említettem Gácsi Miska festő barátomat, aki már nincs közöttünk, de vidám történetei még mindig élnek.Van közöttük szalonképes is, de ez a ritkább. Az ünnep közelsége miatt ebből egyet.Annyit még előre, hogy Miska barátom  híresen nagyivó volt, de sohasem részeg !

Elég vegyes társagág verődött aznap össze, a Zagyva torkolatánál meghúzódó evezősház büféjében, sokunk, törzshelyén. A beszélgetés, természetesen heveny borozgatással egybekötve, az egyéni karrierekről szólt, magyarán hőbörgős volt a hangulat.Egymás után adták elő a kissé becsiccsantott résztvevők, hogy mi mindenre vitték az életben, hogy alorvosból főorvos lett, hogy egyszerű klarinétosból zenekarvezető, stb, stb.

Miska is szót kért.  -Mint  tudjátok, a gimiben művészettörténetet tanítok - kezdte. Most fog érettségizni az az osztályom, akiket első óta pallérozok. Megkérdeztem őket, ki mi szeretne lenni, ha innen kikerül. Nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy a harminc gyerekből húsz, pincér akar lenni.

Természetesen Miska nyerte, a ki-, mennyire tudja "fényezni" magát versengést. Kárpótlásul, egy újabb kőrt rendelt a vidám társaságnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.