Mégis "összejött", megsajnált az időjárásfelelős. Két órát szellőztettem a puskámat, dagasztottam a sarat. "Jóízűt" gondolkodtam közben, azon, hogy mivégre is vagyunk a világon. Mi is kell a boldogsághoz. Mert - a babona szerint - most már azt csinálhatom egész évben, amit ma délután tettem, tehát vadászok majd. Ez, igen jól hangzik de édeskevés. A lelki, testi harmónia, a "belső" béke a  legfontosabb. Ha béke van a szívünkben, akkor minden nehézség leküzdhető. De nagyon jó lenne már, ha nem folyton küzdeni kéne a boldogságért, a lelki békéért, hanem élvezni lehetne, minden óráját, percét. A hátralévőben!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.