Minden nap, vadásznap!
2010.01.02. 16:10
Ma reggel is, mint mindig, elvitt Berci sétálni. Semmi félreértés, ő kunyerálja ki a reggeli testmozgást. Pár évvel ezelőtt még úgy volt, hogy én futottam, ő követett, nagy melegben elég kényszeredetten. Fordult a kocka, most ő fut előre és én követem, ahogy tudom.
Nem eseménytelenek ezek a kirándulások, csak nyitott szemmel, mondhatni vadász-szemmel kell nézni a világot. Fácánok szaladnak be a bokrok közé, gerlék húznak a közeli kukoricatarlóra, varjúcsapatok "kevernek szelet "- ahogy az öregek mondták, szajkók riasztanak a kökényesből, néha héjja vág be a falu szélső házai közé. Télen vadlibák gágognak, ha köd van, egészen a kémények magasságáig ereszkedve, vagy egy pákosztos őz rohan el a kis lucernacsíkról. Minden időszaknak meg van a látványa, pedig csak egy-kétszáz métert mentem a házunktól.
A mai reggel, különlegesen indult. A felkelő Nap vörös korongja, még az égen találta a kicsit megfogyott Hold fáradt, szégyenkezős ábrázatát. Találkozott az éj, a nappallal. A bagoly, a pacsirtával.
A focipálya felé vezető úton, annak pontosan a közepén egy róka ült. Berci kutya szoborrá merevedett, meglepte a találkozás. A róka sem tudta eldönteni, a hasonló színű bundát viselő kutyámról, hogy hová is tartozik rendszertanilag. Barát, vagy ellenség.
De a kutya mögött előbukkanó "simabőrű" megjelenése meggyőzte arról, hogy menteni kell az irháját. Buta róka, nem tudhatta, hogy nincs nálam puska. Bezzeg, ha mindez tegnap történik, a mikor a "villámokat szóró" is velem volt, akkor őkelme ma már nem riogatta volna a tyúkokat Mári néni szélső házánál.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.