Egy keddi nap!
2010.01.05. 18:04
Csodálatos, nagypelyhes hóesés. Egyszerűen nem lehet ebben az időben a szobában maradni, menni kell. Puska vállra, Berci - már ebből látta, hogy több lesz ebből,mint sétálás - örömében nagyokat vakkantott, ami azt jelentette azoknak, akik nem tudták volna, hogy ő most boldog, nagyon boldog, mert megy a gazdával vadászni.
Mondhatni szokásos utam, a Vendel szoborig tartott. Igazi, csizma alatt nyikorgó hó esett. Már visszafelé ballagtunk, amikor a Duna felől libagágogás hallattszott. Jókora libacsapat húzott ki, a közeli repcetáblára. "Ha nem látod a lábát, ne lődd a libát" - szól a regula. Ugyanis akkor már a sörétnek messze van. Jelentem, "regulát" szegtem, a kis huszassal megpróbáltam. Ez az év, ezzel, hogy egyáltalán libára lőhettem, már sikeresebbnek tűnik, mint a tavalyi, amikor még lövést sem tudtam leadni rájuk.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: website laten maken 2018.08.28. 09:57:21
Trackback: website laten maken 2018.03.27. 13:51:59
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.