Azt már leszögeztük, hogy van jó köd, meg rossz köd. De van olyan is - hogy bonyolítsam -  amikor a jóból, rossz lesz. Ilyen történt meg velem egyszer, még Besenyszögi vadász koromban. Tuni kell ehhez, hogy abban az időben, pártunk és kormányunk, a szovjet elvtársak javaslatára , kiadta, hogy rizsföldeket kell csinálni. Ez, még a gyapotot kell termeszetni korszaknál is nagyobb marhaság volt, de parancs, az parancs. 

A falu határában, ameddig a szem ellátott, rizsföldek húzódtak. Nappal, a templomtorony iránt lehetett tájékozódni, este pedig ugyanezen templom harangja iránt. Node ködben?

Már kimenetelkor is elég sűrű volt a köd, miközben ballagtam a rizsföldek  kis gátjain, próbáltam memorizálni, hogy hányszor kanyarodok jobbra, majd balra, de a sokadiknál feleadtam. Majd a harangszó segít - gondoltam. 

Kutya sűrű köd ereszkedett le estére. Még a harangszót is elnyelte a sűrű massza. A kijövetelkor betanult, hányszor jobbra, hányszor balra, az első kanyarnál összekeveredett, nem tudtam, hogy közeledek, vagy távolodok a falutól. Sokáig kanyarogtam, kezemben az egyre nehezebb kacsákkal, amire beláttam, hogy innen bizony ki nem találok. Nem szívesen, de feladtam. Leültem és úgy döntöttem, megvárom a reggelt. 

Nagyon hideg, nyirkos pára ereszkedett le a ködre, magyarán, fázni kezdtem. Nehéz éjszakának igérkezett. Eddig ugye volt jó köd, mert jöttek a kacsák és lőttem is őket, azután rossz köd, mert rabul ejtett. Kb. éjfélre járhatott, amikor sem jó, sem rossz köd nem volt, mert varázsütésre felszállt és egyszerre csak tiszta csillagos égbolt borult fölém, amiben már gyerekjáték volt visszatalálni. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.