A hólapátolás az egyik legjobb téli sport. Számomra persze, mert nem tudok sielni. Sőt, korcsolyázni sem. Hóban, jégen, esni annál jobban tudok, lehetőleg nyújtott testtel és tarkóra.

Ebből a mentalitásból fakad az a nézetem, hogy igen balga dolog, ha egyszer, nagynehezen, egy hegy tetejére felküzdöm magam, akkor onnan villámgyorsan lecsusszanjak, hogy azután előröl kezdjem az egészet. Ezt hívják sielésnek.  Szerintem Sziszifusz is téli sielő volt. Visszatérve a hólapátolásra. Ha jól és hosszasan végezzük, akkor garantáltan becsípődik az ember dereka és az udvarias japán pózában mradunk egy álló napig. Vagy kettőig. Ekkor lehet megfogadni, hogy lapátolja el a havat a tavasz, ha akarja, de én nem.

Eddig már embermagasságú hófalat dobáltam össze, de még mára is hóesést jósolnak. Ettől kezdve ruházom át a hólapátolást a tavaszi enyhülésre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.