Döbbenetes az új hír, miszerint egy fegyverrel rendelkező valami egyetemista, tömegmészárlásra készült. Az egyetemista  "titulus", nyilván nem jelent semmi kiváltságot, hiszen statisztikailag, ebben a rétegben is ugyanannyi  lehet az elmebeteg,m int bármely más embercsoportban. Nekem, aki versenyszerűen gyakorlom a lövészetet, különösen fájdalmasak ezek a hírek. hiszen éppen annak vagyok a híve, hogy minél több gyereknek kellene a lövészsporban megjelennie. Nem nosztalgiázok, de az "elátkozottban" amikor még az MHSZ-ek működtek, szinte minden kisvárosban  (még az én falumban is) voltak lőterek és sok gyerek kezdte ott a sportolást. Fegyelemre, önkontrollra és állóképességre tanított a lövészsport. 

Aki nem tudja, annak elmondom, hogy a lövészsportnak egyik ága, a szituációs lövészet. Semmi köze, az általam is űzött pontlövészethez, a közös csak a fegyver, de amíg mi, speciális céllövő fegyverrel dolgozunk, addig a szituációs lövök, akármekkora mordállyal is durrogtathatnak. Ráadásul, nekem, nekünk az a cél, hogy a céltábla közepébe, a tízesbe küldjük a lövést. A szituációs lövők, "életszerűen" lövöldöznek, emberi alakra, vetített képekre, stb. amitől én nagyon viszolygok. Szerintem ez a kommandósok dolga lenne. Még a papír emberi alak is bénítólag hat rám. 

Érdekes ugye, hogy mindkét fiatalember, akik közül az egyik már gyilkolt, a másik meg akart, azok ilyen szituációs lövők voltak. Elgondolkodtató ugye?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.