No, még trágyadombok között sem lövöldöztem. Az előzmény. Egy szarvasmarha telepen, annyira elszaporodtak és elszemtelenedtek a galambok,  (parlagiak), hogy a ritkításukat rendelték el. Mielőtt valami természetvédő felszisszenne, tudni illik, hogy a galambok ürülékükkel komoly fertőzéseket tudnak okozni. Magyarán, nem jó, ha galambszaros, a tehenek kajája.

Sajnos, erre a napra a tél visszapofátlankodott, hideg szél fújt, egyre szemcsésebb esővel, amiből hó is lehet éjszakára. A galambok sem szívesen repkedtek, vagy ha felrepültek, akkor egy tömött csapatban, amit nagyon nem szeretek. Ilyenkor nehéz egyet kiválasztani és arra koncentrálni. "Csak úgy" belelőni a sűrűjébe nem igazán élvezetes, a szerencse eredményezi a találatot, ami lehet egy lövéssel, akár több galamb is, de legtöbbször megtalálja a sörétraj a galambok közötti "likat".

Azért egy-két bátrabb galamb, kiválva a csapatból egész jó lehetőséget teremtett a lövésre. Mire egy traktor kőrberakott, szuttyogós trágyával, a lőszerem is elfogyott, az idő is begorombolt, az akció befejeződött.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.