Drámai napot éltem meg a "március idusa" c. bejegyzésem után. Valami 1470 körüli látogatót kaptam, no meg - vérmérséklettől és "oldaliságtól" függően, hideget-meleget. Több mint érdekes, hogy a másfél éve írogatott blogom jellegzetes támáihoz, a vadászathoz, lovakhoz, kutyákhoz, meg egy kicsit a közélethez  stb. - mondhatni egy törzsolvasói gárdán kívül senki  más nem szólt hozzá. Gondolom számukra érdektelen témák voltak. De, ezzel a március idusa jegyzetemmel, ami egyébként teljesen magán természetű volt, az életem egy kis szeletkéje, ahogyan, anno a március 15-ét ünnepeltük, szóval  nagyon beletenyereltem egyesek lelkivilágába. Kavicsiot dobtam az állóvízbe? Nem hinném, ugyanis a hozzászólásokból kiderült, hogy a közéleti hangulat, sok mindennek nevezhető, amit most mellőznék, mert megint kihúzom a gyufát, de nem nevezhető "állóvíznek", nagyon is forrong, sőt tajtékzik, mint egyes hozzászólók. Az első egypár komment még nekem szólt, azután már a fejem fölött egymásnak üzengettek a beírók. Még az a szerencsém, hogy voltak, akik kiálltak mellettem. Mégegyszer mondom, semmi politikai indíttatás nem volt bennem, csak egy véleményt -  a magamét - írtam le. Tanulság, amit igyekszem minden beírásom végére megírni, ebben az esetben elég nehéz, mert akkor véleményt kéne mondanom olyanról és olyanokról, amikről és akikről nem szeretnék. Ugyanis nem érdemlik. Most törhetem a fejem, hogy ennek a beírásnak milyen apolitikus címet adjak. Talán azt, hogy az idén is megjöttek a szalonkák. A Mecsekben már láttak kergetőző cvikket is. A cikkem címe is cvikk lesz ! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.