Hagytam, hogy egy napig ülepedjen bennem az indulat, nehogy átkozódás legyen a vége. Sokat és sok helyen írtam már a falumbéli Szent Vendel szoborról, a történetéről és az általam szorgalmazott restaurálásáról. Kineveztem védőszentemnek, vadászatba menet, jövet, vagy valahányszor arra mentem, kalapom leemelésésvel tisztelegtem előtte. Barátságunk jeleként egyszerűen, de minden tisztelettel, Vendelkémnek tituláltam.

Kultikus hely is lett, mert a közelében, szinte védelmébe ajánlva temettem el két kutyámat is. A szombati falutakarítós napon láttuk meg, hogy a Vendel szobrot vandál módon megcsonkították.Az egyik letört kezét, jó távol, egy bokorban találtuk meg, a másik kezének letört ujjait, a talapzat alatt .

Csak a tényt tudom leírni, az érzéseimre és az indulatomra már nincsenek szavaim. Egyszerűen nem értem, de nem is akarom annak a - majdnem embert mondtam - "valakinek" a lelkületét, aki ilyenre vetemedik. Nem hinném, hogy az elkövető olvassa az írásom, de hátha eljut hozzá, ezért leírom. Fűződik ugyanis egy legenda a Vendel szoborhoz egy ehhez hasonló helyzetben. Már próbálták egyszer a szobrot - drótkötelet akasztva rá - ledönteni. Az "akció" meghiúsult a szobor nem hagyta magát. Ez a szobordöntögető illető, pár hónap múlva meghalt. Azt suttogták az emberek, Isten büntette.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.