Bagnoregio.

2010.07.15. 20:09

Ha valaki nem tud olaszul ( én sem ) ezt valahogy úgy kell ejteni, hogy "bannyoreddzsó." 

..miután jól kidühöngtem magam a reklámokon, talán folytatnám. Az egymillió "társtalannak" meg tudnék társat találni. Létezik zene, irodalom, művészet, sport, akármi, ami, ha nem is biztos, hogy azonnali libidót okoz, de hosszú távon biztos örömet. Az a társtalan, aki lelki szegény. Tehát !

Ha valaki megkérdené (kéretik megkérdezni ), hogy mi volt az dolog, látvány, benyomás stb. ami a legnagyobb hatást gyakorolta rám az Olasz körúton, akkor én már nem is egy, hanem két dolgot mondanék. Érdekes, hogy a két dolgot ( nem is biztos, hogy "dolog" ) valami összeköti. Ez pedig nem más, mint a természet lenyűgöző, hatalmas, embert szerénnyé és alázatossá tevő hatása.Amikor az ember paránnyá válik és azt érzi, hogy legyőzték. Az egyikben, a már megírt Cascata delle Marmoreban - a Márvány Vízesésben - az emberi beavatkozás természetformáló erejét csodáltam, a másodikban, éppen a fordítottját, a természet erejét, ősi jussát visszakövetelő, várost pusztító hatását tapasztaltam.

Van egy városka, Bagnoregio. Természetesen, már az etruszkok is...! De azt nem tudták, hogy erre, a puha kőszírtre nem kéne várost építeni. Omlik, pusztul, rogyadozik ez a kis ékszer, a szélső házak, utcák, már a mélybe hullottak, de azért a 20 lakos él és virul.Már csak egy keskeny viadukton lehet a városkába jutni. Lélegzetelállító és szívet szorongató érzés, látvány.

Szerző: Acél Csaba

12 komment

Címkék: olasz

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr112154217

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Az angol beteg 2010.07.15. 22:05:02

Úúúú nagyon jókat írt ismét Doktor Úr. Nem is könnyű egyszerre reagálni. Megpróbálok. A lelki szegényekről kapcsolatos megállapításról, miszerint a zene, irodalom, művészet, sport stb fontos egy kiteljesedett, harmónikus élethez, ezzel nagyon egyetértek! Tapasztaltam is úton-útfélen, hogy aki megnyílik eme csodák felé (mely ősidők óta az emberhez kapcsolódik, csupa nagy betűkkel az EMBERhez!) lényegében az ÉL igazán. Ezeket a dolgokat mi teremtettük, rólunk szólnak, bennünket tükröznek, hát vigyázzunk rájuk, adjuk tovább gyermekeinknek...ők is megérdemlik, hogy kapjanak ebből a csodából pár falatot tőlünk (mert "tanulni jó"), majd önállóan "táplálkozzanak" belőle, a saját kis "étküket" elkészítve üljenek egy nagy kerek asztalhoz...és ez az attitűd szervesen összefonódik a természettel, hisz mi csak "vendégek" vagyunk ezen a bolygón, szerencsés lények akik csak leborulhatnak az óceán hatalmassága, a tenger szépsége, a hegyek, sivatagok vertikális és horizontális irányú csodája előtt. Bagnoregio-ról a képeket szemlélve számomra nekem érdekes mód az Ayers Rock egyedülálló, hangsúlyos, a környezetet uraló képe ugrott be. Talán a lélegzetelállító hatás hasonló. Ott van 'valami' 'valahol' kevésbé odaillő helyen, de ha egy pillanatra megállunk,szemléljük, azt érezzük mi tolakodtunk be 'valahová' amit tisztes távolságból, csakis mély hódolattal szabad megközelítenünk...

solti anasztazia 2010.07.15. 22:05:22

Ez a piciny telepules milyen messze van a kovetkezo telepulestol?Azert erdekel(bocs nem neztem utana),mert sokszor a pici telepuleseken elo,"egyszeru" emberek boldogabbnak tunnek a mindent kinalo varosokban elokkel szemben.On mikor Romaniaban jart ott is volt egy eldugott telepules ahol ezt lehetett megfigyelni,ha jol emlekszem.

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2010.07.15. 22:50:16

@solti anasztazia: Erdélyben, ahol már a madár sem jár, akadtam egy kis Székely falura, Énlakára. Amikor a Jó Isten lennt járt, és ide vetődött, akkor azt mondta, ha a Földön élnék, Én itt laknék. Ebből lett az Énlaka.
Bagnoregió is egy eldugott hely de már Lazio tartományban.A főterének templomát most restaurálják. Ez a szép, amikor akkor is építünk szépítünk, amikor tudván tudjuk, hogy amit teszünk, az nem az örökkévalóságé. De a saját életünk is így van...? Ugye?

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2010.07.15. 23:04:31

@Az angol beteg: Igen, azt hiszem, az élet arról szól, hogy lássuk meg a szépet, tapasztaljuk meg az értékest és éljük meg érzéseinket.Szerencsés ember vagyok, mert vadászként, erdőt, mezőt járó emberként, még megleshetem a titkokat, Isten szépséges üzenetét.Most olaszországról írogatok, de - ha nyitott szemmel járunk - akkor nem kell messzire menni, hogy "csodákat" lássunk. Mint minden reggel, Berci kutyámmal elsétálok a focipályáig. Alig háromszáz méter. Egyszer összeszámoltam és ledöbbentem a látottakon. Róka kacérkodott egy fácánkakassal, egy őzsuta döbbet rá, hogy nem akar Bercivel találkozni és mindenféle dalos és és "szófukar" madarak látványa gazdagította az élményeket.
Kell ennél több?
Pedig csak alig pár métert mentem. Lehet, hogy a kincsek kéznyújtásnyira vannak tőlünk !

solti anasztazia 2010.07.15. 23:29:38

@Acél Csaba: Igen.Epiteni,szepiteni mindig kell..csak kell hozza erosites is,van amikor ugy adodik,egymagunk kevesek vagyunk hozza.Egy templom felujitasahoz is megtalalni a megfelelo csapatot nehez,ha nem eleg jo a csapat a templom osszedolhet,igy van ez az eletben is..

Az angol beteg 2010.07.16. 00:16:10

@solti anasztazia: Egy jó, templomot építő csapatnak is kemény, megfeszített munkára van szüksége. Még ebben a jó csapatban is előfordulhat, hogy közben vitáznak egy rövidet, maltert vág egyik a másikhoz...de aztán kézbe veszik a köműveslapátot és csendben,szorgosan összekacsintva haladnak megállíthatatlanul fel és fel, falakat emelnek, díszes rózsabablakkal ékesítik munkájukat és fia-tornyokkal koronázzák meg a remekművet, hogy aztán végül hátradőlhessenek és azt mondhassák: megcsináltuk! Baj akkor van ha egyikük nem is akar templomot emelni, vagy csak rábólintva szemlél, de nem vállal részt a küzdelmes munkában, na ebből nem lesz templom...

red alert · http://autosiskola.blog.hu 2010.07.17. 09:38:52

most, hogy van már képünk is... :)

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2010.07.17. 14:40:10

@red alert: ..amit sokadszorra köszönök.
Hű, de pofás lett az oldalam...!

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2010.07.17. 19:18:20

@Az angol beteg: a templomépítéses allegóriából nem mindent értek. Pedig már építettem "templomot".

Az angol beteg 2010.07.17. 20:44:13

@Acél Csaba: Remélem lesz alkalmam egyszer, hogy személyesen összegezzem ,kifejtsem eme allegóriát és legfőképp arra lehetőség, hogy együtt is csodálva szemlélhessük az én és még valaki által emelt közös templomunkat. Én kész vagyok a templomépítésre a legmegfelelőbb anyagok beszerzése mellett! Egyedül én is kevés vagyok, nekem is kitartó, a közös cél felé igyekvő munkatárs kell, akit úgy érzem megtaláltam. Közös erő, munka kell, hogy felzendüljön, harsogjon a korábban említett harmónikus zene, öröm-ének a templombelsőben. Templom azonban nincs hit nélkül. Részemről megvan, mind a temlomépítő felé, mind a közös cél felé,mind magam felé. Jó munakerőt látok, égbetörő gótikus katedrális megépítéséhez, gyönyörű, páratlan orgona-zenével. Másnak is ezt kell látni bennem. Jutalma a közös cél megvalósulása, melyben boldog harmónikus jövő,egyéni kiteljesedés is megvalósul. Időközben kevés rossz alapanyagot villantottam fel a templomépítőtársnak úgy, hogy közben szándékomban áll a hiányzó tökéletes mennyiség beszerzése, melyet már meg is rendeltem és innentől már csak és kizárólag abból akarok dolgozni. Kérdés, hogy az építőtárs hisz e az új anyag megérkezésében....aminek házhoz-jöveteléről és a remekműbe való beépítéséről személyesen, állandó felügyelet mellett, belső motivációtól hajtva,hivatásszerűen gondoskodom. Hát arra kérem higyjen bennem!

Az angol beteg 2010.07.17. 21:07:35

A hiányzó kevés kifogástlan minőségű alapanyag megérkezett! A legmegfelelőbb építési anyagok rendelkezésre állnak. Az egy ideje szerződésben álló tökéletes építőtárs szükségeltetik már csak...
süti beállítások módosítása