Milyen egyszerű is - így utólag  - szaladgálnom az emlékek útján, egyik városból a másikba, Umbriából, Toscanaba.

Orvietoból Assisibe sem nézett ki olyan nagy megpróbáltatásnak az út, de a valóság mindíg más, mit az elképzelés. Egyik nap, a program Assisi volt. Autópályán, azután kisebb, majd még kisebb utakon, kacskaringókon, szerpentineken, szóval volt minden, ami egy autós - jelesül az én - rémálmomhoz szükségeltetik.

Egy földalatti parkolóban találtunk helyet, ahonnan LIFT vitt fel a városba. Ezt az üvegfalú liftet sem ajánlom tériszonyosoknak. Zárójelben jegyzem meg, hogy a parkolási díjak nem magasak, nem ezen akarnak az olaszok meggazdagodni.

Assisi fő átványossága a Szt. Ferenc bazilika. Francesco ( ahogy az olaszok nevezik) legendáját, szinte mindenki ismeri. 1182-ben született és nem éppen önmegtartózkodó életet élt, amikor San Damiano ősi romos kolostorában Jézus megszólította a keresztről. Az élettörténete közismert, a további életét szegénységben, tisztaságban és engedelmességben töltötte. A szegénységéről meg lehetett győződni, mert az üvegfalú tárolókban folt hátán folt csuháját és a szétnyűtt bőrpapucsát megtekinthetjük. Ha odaférünk a rengeteg túristától.

A Szt Ferenc bazilikát 28 Giottó freskó keretezi. Egy festési korszak kezdete, mondhatni mérföldkő, ugyanis az alakokat már térben ábrázolja, témája Francesco élete, csodatételei és halála.Egy-két freskón még látható az 1997-es földrengés repedése. Súlyosan sérült a dóm is, teteje beomlott, de bravúros munkát végeztek a restaurátorok. 

Folyt köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.