Szent Ferenc életéről, meg "viselt dolgairól" gazdag irodalom áll rendelkezésünkre.  Azt azért még elmondanám, hogy ő alapította meg a minoriták rendjét, amit halála után ferences rendnek neveznek.

Assisiben volt egy találkozásom, ami nagyon mély nyomot hagyott bennem. A Szent Ferenc bazilikából a Santa Chiara - Szent Klára - templom felé haladva, egy ferences szerzetes állt a tűző napon. Egy kolduló barát. Szép, magas, szakállas, fiatalember, kezében egy faragott bottal és egy vászon zacskóval. Semmi tolakodó, vagy kolduló gesztusa nem volt, "csak" állt és mosolygott.

A rendnek gyűjtött, de a szegények méltóságával. Egy-két eurót fogtam, elé álltam és a zacskóba dobtam. Egyetlen szót sem szólt, csak a szemembe nézett, hosszan, mélyen és valami olyan megrendítóen őszintén, hogy beleborzongott a lelkem. Ilyen őszinte tekintetet, még életemben nem kaptam. Mindent "elmondtunk" egymásnak, nem kellettek szavak.A  hála és köszönet és a tisztelet és megbecsülés tekintete találkozott. Mintha áldást kaptam volna!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.