Miközben Assisiben, a Szt.Frenc bazilikától, a Szt. Klára bazilika felé baktattam - közben áldást kapva - eltelt egy nap. De csak itt, a blogírásban. Ebben az egy napban,  pecsennyévé sült a tar fejem és az ingujjból kiálló felkarom, jó kis horgászélményeket éltem át. A kifogott halak listája, hogy ne legyek szerénytelen, de a "szokásos" volt, keszegek, dévérek, pontyok. No meg életemben először fogtam a kezemben compót. Nagyon mutatós hal, érdekes zöldes színű apró, csillogó pikkelyekkel. Más néven doktor-, vagy cigányhal, de ennek már úgy néztem utána. Azt mondják, finom.

Visszatérve Assisibe, éppen délre értünk a Szt.Klára bazilikához és azt éppen zárták. Olaszországban, déltől kettőig, vagy háromig, zárva vannak a templomok. Igaz, ilyenkor minden bezár, mintha kihalna a város. 

Szerencsém volt, mert a jó árnyékos lépcsősoron le lehetett ülni és - mi mással, mint türelemmel -  várni a nyitást. Nagy melegben, egyébként is veszít az ember az izgágaságából. Eleinte rajzolgattam, azután a fejemet a hideg temlomoszlopnak támasztva, jóízűen elaludtam. Mellettem, egy ember fejét éppen bakapó márvány oroszlánszobor állt őrt, de csak egy darabig gondolkodtam el, a  nem éppen barátságos helyzeten ( oroszlánok elé vetés ) mert az álmosság nagyobb volt, mint a szobor keltette  "izgalom ". Vagy úgy is mondhatnám, hogy erős "felindulásomban" - álomba szenderültem. (Álomba ringató szobor résében a fehér sapkám és a vizes  flakonom kandikál!)

Majd innen folytatom !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.