Sok újat nem lehet hozzátenni az előzőhöz, ugyanott, ugyanúgy álltuk kőrbe a napraforgótáblát, de a gerlék erre a napra sztrájkba léptek. Nem jöttek. Annyi eszük csak nincs, nem erről híresek, hogy az előző zaklatásra emlékeznének, egyszerűen annyi napraforgó tábla van, hogy kedvükre válogathatnak. Egy órás eseménytelen ácsorgás után, a vadőr druszámmal elindultunk megkeresni a gerléket. Egy faluközeli táblában találtuk meg őket.

Ettől kezdve már eseménydús lett a vadászat és a feltámadó szél miatt, sportos is.

Ennél többről nem tudok beszámolni, nekem nagyon jó volt, de így leírva elég "szürkének" tűnik, pedig Szechenyi írta, hogy a vadászatban "minden nap ünnepnap." Így is van, én is annak érzem. De más leírni, mint átélni. Mint a szerelmet. Az utazás volt a fárasztóbb, mert oda-vissza közel hét órát kocsiztunk ezért a vadászatért. Kéretik nem normális mércével mérni a vadászokat, ezek közül is a megszállottakat.

A faluban - aminek nevét elhallgatnám - mert nem akarom nagydobra verni a gerléiket - pontosan a faluközpontban, ahol a talákozóhelyünk van, egy nyírfát "kibéreltek "a fülesbaglyok. A hét darabból kettőt sikerült lencsvégre kapnom. Talán majd a fotó színesíti az irományom !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.