Invázió.
2010.09.10. 09:00
Mennyivel másabb, ez a mai nap, mint az előző, pedig ez is, az is vadászat volt. A csendes, nézgelődös, "bikavárós" ülés helyett, a forróra hevült puskacsövet szorítani és a napraforgóra folyamatosan berepülő gerlékre lövéseket leadni. Pedig nem jól indult a nap. Először is az internet meterológiai előrejelzése riogatott, miszerint éppen abban a térségben lesz eső ( Makó környéke) ahová készülünk. Szerencsére, majdnem mindenütt rossz idő volt, csak ott nem.
A másik probléma ott volt, hogy egy falutól távoli napraforgóban kezdtük - volna - a vadászatot, ha lett volna gerle. - Pedig tegnap rengeteg szállt ide - mondták a vadőr gyerekek. Telt, múlt a délután, egyre reményvesztetteben figyeltük a "galambmentes" eget. Ekkor összeült a kupaktanács ( a két vadőr ) és egy másik helyre vittek bennünket. Ennek a napraforgótáblának "csak" két baja volt, az egyik, hogy a nagyforgalmú 43-as műút mellett húzódott, ráadásul elég közel a faluhoz. Tehát, sem az országút, sem a falu felé nem lőhettünk. Utólag mondhatom, szerencsére. Mert én még ennyi gerlét nem sokszor láttam. Ha minden irányban lőhettünk volna, akkor fél óra alatt elfogyott volna a muníció. ( egy mondatban két "volna" sok egy kicsit, kevesebb, jobb lett "volna" )Jöttek a gerlék magasan, bukfencet vetve, szemből, hátulról, mindenhonnan, egyesével párosával, csapatosan, szóval egy percig nem lankadhatott a figyelem. Potyogtak is rendesen.
Hogy a vadászatot ellenzők lelkivilágát is megnyugtassam, a közel háromszázas lelövés, csak csepp volt a tengerben.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.