Huha, na erről regényt tudnék most írni....és még az is kevés lenne. próbálom leredukálni gondolatcsíráimat. Épp egy beszélgetésről jövök, ahol arról 'panaszkodtak', hogy egy általános iskolai tanárnak mennyire kemény dió és embert próbáló dolog óvodás koru gyermeket tanítani. pedig leegyszerűsítve a dolgot őket nagyrészt nem oktatni kell. Röviden nem magyarázni, hanem csinálni! Pont ez a kihívás ezen a területen, megtalálni mindenkinél azt a 'támadási és befogadó felületet' ahol a legtöbb tudás, érték áramolhat be. van ainél vizuálisan, van akinél audio úton és van akinek minden érzékét meg kell mozgatni ehhez. Bizony a kihivás egyre nagyobb, egyre nő az érdektelenséggel és szülő oldaláról érkező ellennyomással 'Minek az neked?' jelszavakkal. De azt kell elérni mindenáron, hogy az illető (gyerek v. felnőtt) szeressen tnaulni, új ismeret magába szivni, öröm legyen neki. hogy ráérezzen, rálépjen a fejlődés útjára. akarja a fejlődést. Ez a kulcs. Örömét lelje abban, hogy tud valamit, hogy felismer egy-egy madarat. nagyon jó segítség az itt jobb oldalon is egyre gyakrabban látható kérdés-felelet játék. Sikerélményhez jutatt, versengésre késztet. A pozitív értékelés kellemes élményeket fog kötni az adott tudásanyaghoz....és az illető újból átakarja élni ezt...ez már a fejlődés útja...és igen "akkor
van örömünk egy szakma gyakorlásában, ha birtokában vagyunk annak minden csinjával, binjával" illetve minél többel. Ez nagyon így van. Mert a sikerélmény, affinitás, kompetencia egy hosszabb fejlődési periódus ajándékaként birtokunkban van. ...és nem jó szétszakadni...több útra rálépni...mert abban nem lesz örömünk...megoszlik fejlődési útunk..és lelassul...némelyik megreked...

@Az angol beteg: régi mondásom, hogy tanulni nem olyan jó, de tudni annál jobb. Ebben a konstellációban akkor már a tudáshoz vezető út - a tanulás - is könnyebb lesz. Ha látni a végcélt.És akkor még ehhez jön a gyakorlati alkalmazás öröme. A tudás átkonvertálása a gyakorlatba. Igazi sikerérzés. Kínai momdás: amit olvasok, azt elfelejtem, a mit tudok, azt megjegyzem, amit csinálok, azt tudom .
Tehát tudni valamit és azt alkalmazni - igazi öröm.

@Acél Csaba: A végcél. Igen. Egészben látni a részleteket. Tényleg úgy van értelme mindennek.
A tudás megszerzésének olyan útnak kell lennie, mely örömmel (belső késztetés)kezdődött, örömmel folytatódik (egyre többet tudok, fejlődöm)és örömmel ér célba (sikeres vizsga, példás vagy azon felüli gyakorlati alkalmazás)
...és igen ott a baj, ha valaki csak egyetlen részre figyel...akkor nem teljes a folyamat...az út az örömteli, kiteljesedett cél felé...ami egy kiteljesedés...tehát megelőzte valami...nem csak úgy az ölembe hullott..
A kínai mondás pedig tetszik nagyon.

...és az a baj (vagy éppen jó!) ha magamban fedezem fel, hogy egy-két lépcsőt épp kihagyok....

"Minden út - jó út, ami elvezet valahova." /Popper Péter/

Kicsit eltérve a tárgytól...de elérkezett a "nagy nap" egy (csakis név nélkül!) ismim számára. A politika témaköre kb. középiskolás korom óta felidegesít. Nem is mennék bele...csak annyi, hogy szurkolunk neki!

@Az angol beteg: Az "ism" pályázó emberi tulajdonságait,elhívatottságát, lelkesedését ismerem - nagyon drukkolok Neki !
de az is igaz, ha egy közösségnek nem ez kell, hanem valakinek a hazug lózungjai - akkor az a közösség nem érdemli meg, hogy egy remek ember legyen a vezetője.

@Acél Csaba: :-) ...mint a borotva...
akkor drukkoljunk együtt! Amit leírt hudenagyon igaz...és vártam következő bejegyzését, örülök, hogy ez jött soron...most majd kifejthetem témával kapcs. (kampánycsendet nem megsértve)véleményem, nem éppen lágy, simogató lesz! A következő bejegyzésnél folytatom...