A választási küzdelmek közepette a vadászterületem szolgáltatta az igazi kikapcsolódást, holott ott is "küzdelem "zajlott. Egyik vadászbarátom mondása jutott eszembe, miszerint oda érdemes kimenni leskelődni, ahová senki sem jár. Bevallom, ezen a lesen, ahol a bikák küzdelme zajlott, kb. harminc évvel ezelőtt ültem, de akkor még egy öreg főzfára volt az ülőke felszögelve. De mások sem sokat járhattak ide, a régi helyére épített újra, mert denevérek költöztek a les teteje alá és a létra alját is felverte már a gaz.A régi, öreg fűzfa már csak csonka szoborként áll őrt az új, kényelmes, fedett les mögött és egy régi vadásztörténetem szemtanujaként susogott a törzséből kihajtó leveleivel.

Drukkoltam, hogy valami látvány is legyen ezen az estén, mert egy új vizsgás vadász ült mellettem. Nem árt, ha eseménydús a vadászélet kezdete, mert akkor nagyobb a lelkesedés. 

Még lővilágnál két bika váltott ki a szemközti fenyvesből és amolyan tessék- lássék küzdelembe fogtak, de inkább csak erőt fitogtattak.  Ezzel még nem volt vége az "előadásnak", mert a lestől alig pár méterre, egy reményteljes fiatal bak ballagott ki és mohón csipegetni kezdte a füvet. Bevallom, ritkán adatik meg, hogy egyetlen estében ennyi minden történjen. Vadászélet indításnak nem volt rossz kezdés !

Az estéli égbolt rózsaszín játéka, az erdő illata, a denevérek bravúros repülő mutatványa, a hátunk mögött csobogó patakból felreppenő kacsa hápogása,  még csak fokozták a természet pazar elődását. Mit is lőttünk ? Semmit !  Mit is kaptunk? Szinte mindent !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.