Még mindíg azon morfondírozok, amit a vadászati vizsgán csak mellesleg érint a tananyag. A vadászati erkölcsről, kultúrálól beszélek.  Nincs vadászati erkölcs, vagy hogy ne legyen félteérthető és valami huncutsággal összekapcsolható  fogalom, már az elején szögezzük le - az etikáról van szó. Vadászati etikáról, ami teljesen azonos az általános filozófiai fogalommal, mert NEM kettős a mérce. Olyan vadász vagy, mint amilyen ember.

Nem mai eredetű a téma boncolása sem. Szokratersz azt mondja, hogy az erkölcs lényege, az ember saját belső normáival egyeztetett viselkedés, vagyis az önismereten alapuló cselekvés. Ugye, hogy semivel nem több, sem kevesebb, mint amit a vadászatti etika elvár tőlünk. A vadászati etika az általános erkölcsi normáknak megfelelő viselkedésforma. Alapjait, a hagyományok, az elődeink által lefektetett tradíciók ápolása, továbbvitele és megbecsülése jelenti.

Ennek egy fontos eleme lenne, a vadászati irodalom ismerete. Olyan elődök nyomdokain haladunk, akik  - szerencsére - igen jó írói vénával is rendelkeztek. A jelenlegi vadászati vizsga tételei közül egyetlen egy sem étinti a vadászati irodalmunkat. Mi még azt mondtuk  - és igaz is - aki pl. nem olvasta Szechenyit - abból nem is lehet jó vadász. Elnézést a többi remek vadászírótól, most "csak" őt említeném. De Fekete István  lírája és estéli harangszóba símuló bársonyos történetei is lelki támasza lehetne egy "pályakezdő" vadásznak. De hosszú a sor, Molnár Gábortól, egészen a mai tollforgatókig.

Mint mindent, a vadászatot is az alapoknál kell, kellene kezdeni. A sietség, az ördög találmánya. Döntsünk, fiatal pályakezdő vadásztársaim. Fokozatosan, mindent, vagy gyorsan semmit !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.