Memento !

2010.10.29. 11:15

Az évek múlásával az a szivet markolászó kegyetlen fájdalom enyhült, lassan eljutott a tudatomig, hogy elment, meghalt. Mai napig nem tudok elszámolni magammal, hogy akkor, abban a kritikus percben - amikor jóízűt nevetett, majd a szivéhez kapott és az ágyra hanyatlott - nem voltam otthon, nem voltam mellette. Uszodában voltam, ahol a megafon bemondta, hogy siessek, mert otthon nagy a baj. Nem szokványos dolog, ilyen személyes hírt bemondani, de kisvárosban mindenki ismert mindenkit, így nem csoda, hogy az úszómester is engem, no meg Jóapámat, aki évtizedeken keresztül tanította matematikára a gerekeket.

A fájdalom hosszú időre blokkolt, erre példa, amikor munkába menet a buszon valaki Apám felől érdeklődött - nem tudván, hogy már nem él - én pedig azt válaszoltam, hogy köszönöm jól van. Ekkor már hónapok óta halott volt. Nem tudatosult bennem ,vagy nem akartam tudomásul venni, ezt már nem tudom, nincs is jelentősége. Azután a lelkifurdalást, lassan felváltotta a szelíd belenyugvás, az együtt töltött vadászatok sok derűt okozó percei, a remek anekdóták, vadászatra oktató szelíd szavai, így azután szép lassan az emlékek  belesimúltak a lelkembe, egyé váltak velem, hordozom magamban, de még a mai napig is sokszor Ő szól belőlem.

Viszem tovább, amit nekem átadott ! Halottak napján, csak a porladó testet tiszteljük egy gyertyával, a lelket,- mint megfoghatatlan, nem materiális dolgot -  őrizzük magunkban. Ez az igazi halhatatlanság !

 

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr832407385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Paci-ens 2010.10.29. 20:50:17

Tesó!
Nem ismeretlen számomra amit leírtál.
Az én Jóapám az utcán dőlt ki mint egy kivágott fa.(hátsófali infarktus!).A mentőben kétszer élesztették újra, de mire beértek a kórházba vele Ő már feladta, és sajnos utoljára találkoztam vele a proszektúrán.
Évekig nem akartam elfogadni, hogy nincs, mert mindent kritizált,amit csináltam, mint az ördög ügyvédje, és az esetek 80-90 %- ban igaza is volt.
Elmenetelével döbbentett rá igazán arra, hogy figyeljek minden szerettemre, és ne csak felületesen.
Míg élt addig is, utána még jobban szeretnék neki megfelelni.
Ök mindíg itt lesznek velünk, vigyázó szemeiket ránk, és tetteinkre vetik.

fica kornelia 2010.10.29. 22:09:56

Gyertyát gyujtujtunk,mert a lángban látjuk a tekintetet,
Mit szerettünk,mi óvott és féltett bennünket!
Hiányuk pótolhatalan és örökké fájni fog,
De a szeretet végtelen... mi bennünket összefog!

solti anasztazia 2010.10.30. 21:24:04

@fica kornelia: Ez gyonyoru!!!!!!!!!!!!
Elarulom a kedves Blog ironak es kommentezoknek,hogy ezt Nella kb 2 perc alatt koltotte!!!!

Az angol beteg 2010.11.05. 12:14:44

@fica kornelia: Gratulálok! Nagyon szép és kreatív!
süti beállítások módosítása