Kacsaragu.
2010.11.01. 09:50
Pár napos történet, eddig nem is tartottam érdemesnek a leírását, de helykitöltőnek talán jó, vagy tanulságos inkább. Kacsavadászatról, illetve annak egy mű-változatáról szólt az a nap, német vendégekkel megspékelve. Annyit már tudni lehetett róluk, hogy lelkesek, nem sajnálják a lőszert, de nem volt arányban az eldurrogtatott töltények száma, a terítékre kerülő vadak darabszámával.
Egy 40-50 méter széles, partján nádassal, fűzekkel, nyarakkal szegett holtágban nevelik a kacsákat - azon a helyen, amit nem nevesítek. A kacsák "starthelye" , jól el van dugva, legalább ennyi illúzió maradjon. Bennünket, vadászokat ettől a helytől állítottak le - egymástól olyan távolságra, hogy nem tudtuk zavarni egymást és "összelövés" sem történhetett. Egészen a víz széléhez kellett állni, egy hokedli méretű helyre. Izgalmas stand volt, ha lépést, vagy egyensúlyt tévesztek, fürdök . A behajló ágak miatt elég szűk kilövési lehetőség adódott, mint kiderült, gyorsan kellett lőni. Minél távolabbi helyre került valaki, annál kisebb eséllyel puskázhatott, ugyanis a víz fölött repülő kacsák, a sorban álló vadászok "tűzvonala" előtt húztak el, a "püspökfalatjuk" mögé sikeredett lövésektől egyre sebesebben. Másodmagammal a sor végét választottuk, jó nekem az is, amit a sor eleje elhibáz. Még azzal is nehezítettem a saját dolgom, hogy csak gácsért akartam lőni.
Egy helybéli vadászt adtak mellém, hogy számolja a lelőtt kacsákat. A hatodik vagy hetedik kacsánál úgy döntöttem, befejeztem. Rengeteg lövés volt, gyakorlatilag folyamatosan dörögtek a fegyverek, azt gondoltam, halomban fognak állni a kacsák. Ehhez képest nem is volt nagy a teríték.
A vadászati körülményeket majd egy tárkonyos vadkacsa-ragu leves fogja enyhíteni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
solti anasztazia 2010.11.01. 15:15:55
Jo korulmenyek kozott konnyu vadaszni...ez a kihivas..
Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2010.11.01. 17:36:37
solti anasztazia 2010.11.01. 19:30:00
Paci-ens 2010.11.02. 04:56:01
Gyermek koromban a Nagymamámnak is volt sok kis kacsája.Jöttek mentek a baromfi udvarban sápogva. Igen igen szerettem őket, és mindegyiket magamhoz öleltem.Csak azt nem értettem, hogy az ölelés után miért hagyták abba a sápogást. Rendes kisgyermek lévén leraktam sorban a nyári konyha küszöbére mindet. Grószmutter azonnal ledobott egy hátast, mikor meglátta az általam készített terítéket, és elkezdett menekíteni a nagyapám elől!
A jégveremben bújtunk el ,ami szalmával volt kibélelve, és ott vártuk ki amig a Grószfater a boros pincében oltotta vérszomját.
Hála a Jó Istennek szép gyermekkorom volt Kecskeméten.
Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2010.11.02. 17:05:18
"Szép gyermekkor jöjj vissza egy szóra."
Paci-ens 2010.11.02. 17:28:44
Hat éves koromban még távol állt tőlem az egykezes szép asszony az öt lányával. A bajszom sem serkent, és csak szereteből öleltem a hápikat.
A gyermekkorom tényleg szép volt.
Azt viszont tényleg sajnálom, hogy ilyen szép gyermekkort már nem biztos, hogy tudok az unokáimnak biztosítani.
Te Dög!