Azt hittem, nem jól hallok, nem jól látok. Az a TV műsor, amit éppen néztem és dalnokok vetélkedőjéről szólt, szólt volna, kabarévá silányult. És nem a versenyzők miatt. Ők küzdöttek, énekeltek ki-ki tudása szerint.

Kitalálták ezt a mentorosdit, azaz, mind a négy zsűritagnak  adtak egy-egy "adag" énekest, hogy kezdjen velük valamit. Nyilván, ettől érzelmileg, esetleg emberileg is közelebb kerültek egymáshoz a mentorok és "gyermekeik". Mondhatnám, természetesen  jókora elfogultságot okozva, de ez bizony nem vált a műsor előnyére.  Ugyanis a zsűritagok - "hívatalból" - kritizálták egymás protezsáltjait, a sajátjukkal szemben pedig alkalmi süketséget , vakságot produkáltak, így alakultak ki a nem minősíthető hangvételű viták. A zsűri, azért zsűri, hogy elfogulatlan legyen. Tisztelet a kivételnek és nevet nem említenék, de egy másik ország kultúráját idehozva, csak egyetlen zsűritag volt elfogulatlan és visszafogott, míg a többiek meglehetősen alpári módon osztották egymást. Ilyen stílust képviselne egy öreg rokksztár, vagy egy jónevű énekesnő, vagy egy szövegíró, dalszerző?

A műsor egyik kezével adott, a másikkal elvett. Nagyon tehetséges embereket ismertünk meg és nem képernyőképes "mentori" stílusokat. Illetve, talán a kereskedelmi TV-k koncepcióját ismerve, ezen egyetlen percig nem kéne csodálkozni. Jó, az a műsor, ahol, amiben botrány van. Fő a nézettség. Mónika-effektus ! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.