Hát nórmális....?
2010.12.02. 18:21
..ahogy a L'art pour L'art -os Besenyő Pista bácsi mondaná, hogy esőben vadászunk? Az internetes prognózis csupa derűt jósolt, ami csak az arcunkon volt, mert az ég szürke volt és esett belőle. Nem kicsit, nagyon! Gratulálok a meterológusoknak.
De nem csak fenntről jött a víz, a lábunk is vízben gázolt, mert a rétek, tarlók, szántások, szóval minden víz alatt áll, a föld már nem tudja elnyelni az évszázados rekord mennyiségű csapadékot. Kisebb tanyahelyeket, erdőfoltokat, lábon álló keskeny kukoricatáblákat jártunk végig.
Egy darabig ellenállt a kabátom az esőnek, de ami lecsorgott róla, az ment a nadrágomba és a csizmámba. A sildes sapkámról meg a nyakamba. Szóval "középen" száraz voltam de alul, fölül, totál vizes. Kevés kakas rebbent a kutyák kajtatására, azok sem felém. Már csak alig ötven méterre voltunk a falu szélén hagyott autóktól, amikor egy szépen helyrehozott, Kisdedet karjában tartó Szűzmária szobor mellé értem. Illendően levettem a kalapom, az sem baj, ha ázik a kopasz fejem, első a tisztelet. A szobor után még egy kis nádas símult az országúthoz, amiből egy kakas kelt fel és repült felém. Ezt az egy madarat lőttem a mai nap. Ezt a kakast, valahogy az előzőleg megadott tisztelet "hozadékának" gondolom. "Jutalomkakas"!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az angol beteg 2010.12.02. 18:54:17
Az angol beteg 2010.12.02. 18:59:31
Az angol beteg 2010.12.02. 19:57:00
solti anasztazia 2010.12.02. 20:28:25
Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2010.12.02. 20:40:12
Az angol beteg 2010.12.02. 20:55:22
Az angol beteg 2010.12.02. 20:57:19
Az angol beteg 2010.12.02. 21:01:40
Az angol beteg 2010.12.02. 21:20:07
Az angol beteg 2010.12.02. 21:55:14
"Úgy tűnik, nagyon is gyakran épp az ész miatt tévedünk rossz irányba, aztán bóklászunk napestig, követve a fák tetejét lengető szél visszhangját, amely pedig olyan valódinak hangzott! Miért nem hallgatunk inkább arra a belső hangra, amely megmutatja az igazi utat? ”
/Benjamin Hoff: Micimackó és a Tao/