Szajkó
2010.12.10. 14:17
Egy régi iskolatársammal beszéltem telefonon, helyesebben felköszöntöttem András napja alkalmából. Kérdezte, hogy dolgozom-e még. Mondtam, naná, kell a testnek, hogy ne sorvadjon és kell a bukszának, hogy ne lapuljon. Node Te vadászíró vagy - ahogy a blogod címében van, nyilván abból élsz - kuncogott a telefonba. Tudod Bandi - mondtam, a "vadászírósággal" eljutottam odáig, hogy ajándékba adom a könyveimet és hálás vagyok, ha elfogadják. Ennyi a "hasznom".
De ha már a címbéli titulusom vadászíró, akkor írok is, de csak aktuális, napi vadászélményekről, mint pl. a tegnapi, csütörtöki fácánozás. Riogatott a meterológia, hogy a téli rekord melegből, rekord hideg lesz -egy nap alatt - széllel, esővel, hóval stb. Annyiszor riogattak már és sosem lett belóle semmi, hogy most sem érdekelt, mit mond Németh Lajos, pedig nem ártott volna. Alighogy elkezdtük a vadászatot, szakadni kezdett az eső, de vízszintesen. Szemüveges embernek nem éppen jó dolog az "esőverte" szemüveg, láttam is meg nem is, ezért lőttem is meg nem is. Azért estek a kakasok, de nekem nagyobb örömöt okozott egy szajkó lelövése, mint a fácánoké. Nagyon óvatos madár, ritkán kerül puskavégre. Amikor már az alsóneműmben is víz tocsogott, a vadászatot abbahagytuk.
Ha sikerül, a szajkót kitömetem. Trófeának a csodás kék színű szárnyfedőtollát szokták a kalap mellé tűzni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az angol beteg 2010.12.10. 16:00:17
Gratulálok a Szajkóhoz, nem kevésbé a kakasokhoz és az időjárással hadakozó, dicséretreméltó küzdelemhez!