Nem vagyok irodalomkritikus, csak jó magyar tanárom volt. Ennyit bevezetőként. Népszerű vadász lapunkban jelentkezik egy világutazó fiatal magyar vadász, akit jól ismerek, többször vadásztunk együtt, beszélgettünk párszor. Legutóbbi beszámolója Kanadából érkezett, fényképekkel illusztrálva, amin elejtett vadak mögött örömködik. Ezzel semmi bajom, ezúton gratulálok, de a mellékelt szöveg kiverte nálam a biztosítékot. Én még ennyi képzavart, émelyitő tájleírást, no meg tárgyi tévedést  nem mostanában olvastam így, egyrakáson. Csak egy-két kiragadott példa:    

" A parton a kiengedett lovak isznak és legelik a növényzetet". Könyörgöm szósorrend is létezik, ennyire magyartalan mondat már fájdalmas. Arról nem is beszéve, hogy a növényzetet legelő lovak, ezek szerint vizeket isznak.

No egy igazi torzszülött:

"Lovaink átszelték a zubogó patak térdig érő, kristálytiszta vizét, csobogással emelték patájukat a háborgó patakban."  Még a zubogó patakot csak megemészteném, bár a vízcsap szokott ilyet tenni. A ló térde - kedves Attila - nem ott van, ahol Te gondolod, hanem "följebb" eggyel. Ha a térde vízben van, akkor a te cszmád már félig a zubogó patakban. Az, hogy "csobogással emelik a patájukat" csak hab a tortán. Bocsánat, a patán! Bizony a patak is háborog a saját háborgásán.

Ars poetikának szándékozódott, de katymasz lett  belőle: " a vadászat, az életem része és a megfelelő alázattal a végtelen időkig kisér". Az alázat is rendben van, az életedben betöltött  fontossági sorrend is, de van egy szomorú hírem. Mindez nem tart a végtelen időkig, mert - fiatal korod ellenére - nagyon is véges az életünk. No meg a szósorrend is.

Az egyik lóról esésed a "szivacs puhaságával" történt. Ki, vagy mi volt a szivacs? Amire estél, vagy az alfeled? A szivacsos agyvelőgyulladás emlegetése már gonoszság lenne részemről.

Sorolhatnám még, de nem teszem, majd szóban. További jó utat és vadászsikereket Attila. A fotók gyönyörűek.

Vadászírók baráti tanácskozásán hangzott el az alábbi. Jó lenne, ha a vadászújságok és a könyvkiadók is alkalmaznának lektorokat, akik szakmai és irodalmi szempontból javítanák és véleményeznék a beadott műveket. Horribikle dictu, visszaadnák, ha nem alkalmas a közlésre.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.