Vízzel telítettek a földek, nincs jármű, ami elmenne rajtuk. Kukoricaföldek maradtak "lábon", térdig vízben. A fagy beálltával, sziklaszilárdságúra keményedtek a feltört, meggyötört dülőutak, a kimerészkedő vadász kocsijának alját szétszaggatva. Gyalog sem lehet messzire jutni, illetve nem érdemes, mert mi van akkor, ha "esik valami"? Ki, vagy mi hozza be a területről. Tehát, nem vadászunk. Jó-e ez, illetve kinek jó.

Vegyük sorban. A vadnak csak addig jó, amíg van tápláléka. Manapság az etetés alapfeltétele a vad helyben marasztalásának. Ha elmarad, akkor a vad elvándorol - ha tud - és ha van hová. Ha nincs, elpusztul. A vadásznak sem jó, mert nem tud kijutni a területre, elmarad a selejtezés és az ésszerű vadlétszám beállítás. Valószínű a vaddisznó túlzott elszaporodása, minden gazdálkodót érinteni fog, mégpedig súlyosan.

A hatóság eközben, kilövési tervekkel zilálja a vadászok idegeit, nem teljesítés esetén százezres nagyságrándű bírságokat kiszabva.Zárójelben jegyzem meg, szívesen megajánlanám nekik, hogy saját kocsijukon, bármikor jöjjenek ide és vadásszanak az ő általuk megadott kilövési terv teljesítéséig.

Kit okoljunk a helyzetért ? Nyilván senkit, az időjárást nem lehet, az olyan, amilyen, csak tudomásul venni lehet. Bolond, aki szidja. De a hatóság makacssága,  kilövési tervekhez ragaszkodása - hogy úgymondjam az érzéketlenség csúcsa.

 Zsigerből tiltakozom az olyan vadgazdálkodási tervek ellen, ami engem szinte " kötelez" egy vad elejtésére. Adassék meg nekem a kegyelem gyakorlásának lehetősége. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.