Klubhűség
2011.02.06. 17:05
Rögtön az elején egy besorolás: az ember társas lény. Sok minden ezen kívül, de így szocializálódtunk, tehát igaz. Szőrmébe bújt, kőbaltás rokonuk is egy kupacba bújt össze, ha dörgött az ég, vagy a kardfogú tigris ólálkodott a barlang körül.
A mai nagyvárosok sem különböznek felülnézetben egy zsúfolt hangyabolynál, amibe látszólag szervezetlenül, több milliós "kupacban" rohangálnak az emberek, különböző lehetőségekkel, de azonos motivációval, mindenáron pénzt kell keresni. Vannnak - szépszámmal - akiknek a minimális megélhetésért kell küzdeni, vannnak - kevesebben - akiknek csak a jómód fokozásáért. Ha maradunk a madár perspektívánál, akkor onnan fenntről nézve, csak az egyes kis emberkék véletlenszerű Brown féle mozgása látszik, a különböző töltésű molekulák taszítása és vonzása, esetleg összekapcsolódása.
Ha rázummolunk a "hangyabolyra" akkor már az is látszik, hogy a látszólagos káosz alatt ott szunnyad a szervezettség, az egyes csoportok együvétartozása. Kényszer szülte kis csoportok tüsténykednek azonos célokért . Legtöbbször, csak a közös érdek tartja össze őket.( van bőven kivétel is)
De amikor az érdeket felülírja az érzés,- vagy Uram bocsá' - az érzelem, akkor az már valóban csak az ember privilégiuma. A hangya ezt nem tudja.
Tegnap este, évadzáró összejövetelt tartott a lövész klubunk. A sokféleség mellett egy közös volt bennünk, a lövészet és a klub szeretete, egymás elismerése, megbecsülése. Így kéne a társadalomnak is felépülnie, a közös nemzeti érdek és a hazaszeretet mentén.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.