Régebben sokat jártam ebbe a völgybe vadászni, a területünk határa, távol a falumtól. Miután a lesen ücsörgés, már nem az erősségem - inkább a sörétest veszem kézbe - ezért az újdonság erejével hatott az itteni vadászat. Bevallom, nem konkrét vadfajra ültem ki, ezt nagyképűség lenne a mi területünkön kijelenteni. Csak egy kis nyelvtani huncutság - ha már a vadászati módokról beszélünk - hogy disznóra, szarvasra, őzre stb  ( ra, re rá, ) - mondjuk, de a rókánál, szegénynél, rókázunk. Enyhén áthallásos.

Miután februárban már szarvasra, disznóra nem vadászom, maradt a rókázás. A szarvastehenek erősen vemhesek, a göbék is, vagy már malackákat vezetnek, akármilyen derekasan is világít a félhold, nagyot lehet hibázni. Ezt nem tudom felvállalni.

Egy róka "zsinórozott" az erdő szélén, a holdvilágban fel-felcsillant a fehér mellénye. Túl izgatotnak tünt, az egerészéshez sok volt ez a hevület. Ekkor egy szerelmes, vágyakozó "paukolás" szaladt át az völgyön, amitől a róka beszaladt az erdőbe, gondolom a megbeszélt randevúra.

Nyirkos hideget kezdett lehelni a völgy, a szél sem tudta merről fujjon, ettől idegesen keveregni kezdett. Már nem volt értelme tovább ücsörögni. Szép este volt !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.