Ha valaki  szívvel, lélekkel  művel egy szakmát, akkor az vérévé válik, beépül testébe lelkébe, ahogy a vér kering a szervezetben, eljutva annak minden zegébe zugába. Talán ilyenkor lehet mondani, hogy már nem csak szakma - amit természetesen lehet, sőt kell is jól végezni - hanem több lesz annál, hívatássá válik.

Orvosnak lenni, nem is lehet másképpen, főleg manapság. Lassan missziós tevékenység lesz a saját országunkban dolgozni.  Egyre kevesebb orvos lát el, egyre több beteget. Már ebből az egyszerű különbségből sem származhat jó. Mindezek mellé, egy társadalmi változás  is társul, szegényedő emberek, egyre nagyobb indulatokkal. A media botrányosan asszisztál hozzá, sőt gerjeszti ezt, nincs hír, orvosi "eset" nélkül. Nem érdekes, hogy  valójában mi történt, elég ha csak az ilyen-olyan színű hozzátartózok fröcsöghetnek a kamerába.

Mint mondtam, a hívatástudat utolsó morzsája mozgatja már csak az egészségügyet, de - ahogy a tumoroknál is ismerjük - ez már az utolsó stádium. Nincs tovább! Tudom, hogy már a "maradék" garnitúra is nyelvtudását újítgatja és a külföldi hirdetéseket böngészi.

Vesztes az a politika, aki nem az oktatást és az egészségügyet tekinti elsődleges feladatának.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.